Mostanában több cikket olvasok, hírt hallok az egészségügyben dolgozók tiltakozásáról, és arról, hogy az egészségügyi minisztérium ismét napirendre tűzte a hatóanyag felírásának tervét.
Minap megkaptam az Allergiások és Asztmások Szövetségének kiadványát, ahol a főszerkesztő, allergológus bevezetőjében kifejti a hatóanyag felírásának lehetősége milyen veszélyeket rejt, és konkretizálja félelmét. Többek között arra lenne kíváncsi, hogy az inhalátorok helyes használatának módját - amelyből ma a piacon több tíz van, a gyógyszerészek képesek lesznek-e elmagyarázni a betegnek. Valamint lesz e a gyógyszertárakban kialakítva egy olyan helység, ahol a beteg - gyógyszerész megfelelő "intimitásban" megbeszélhetik majd a gyógyszer helyes használatának módját, az esetleges mellékhatásokat.
Miközben ezeket a sorokat olvastam, csupán alátámasztva éreztem saját gondolataimat és azt a kálváriát jutatta eszembe, amikortól eljutottunk az allergológusommal arra a szintre, hogy már nem fulladok egész nap, és nincsen állandó jelleggel légcsőgyulladásom, amennyiben ugyanis hatóanyagot ír fel az orvos, nem biztos, hogy én magamtól ezt a gyógyszert választom, amely hat, de ő a tünetekből tudta, mire van szükségem, bár elsőre nem sikerült a megfelelő gyógyszert kiírnia, és az alap hatóanyaga ugyanaz a két gyógyszernek.
Amikor végig olvastam a cikket, a híradóban éppen arról volt szó, hogy az orvosok tömeges felmondást latolgatnak, hogy elérjék helyzetük javítását. És azt gondolom a minisztériumnak ez most éppen jól jön, amíg az egészségügyben dolgozók azzal vannak elfoglalva, hogy valamilyen módon több pénzt szerezzenek az egészségügynek, addig nem foglalkoznak , vagy kevesebbet foglalkoznak, azzal a kérdéssel, hogy a receptre hatóanyagot, vagy gyógyszert írjanak fel, pontosabban, foglalkoznak, csak a sajtó erről kevesebbet szól, mert nem érzik át úgy a súlyát, miközben ha arról írnak, több pénzt szeretnének kapni, azzal nagyobb olvasottságot érnek el, hiszen ez botrányosabbnak tűnik számukra. Amennyiben viszont arról szólna a történet, hogy az orvos elutasította egy beteg ellátását, mivel azt a biztosító már nem fizeti ki neki, akkor talán lenne visszhangja az orvosok pénztelenségének.
A múlthéten már Daniel Lipšic belügyminiszter is arra hívta fel a figyelmet, veszélyeket lát abban, ha az orvosok hatóanyagot írnak fel a betegnek. Talán világosan látja, hogy polgári perek sora várná az országot, ha a gyógyszertárban a patikus olyan gyógyszert adna el a betegnek, ami nem használ, holott azt törvényileg majd a beteg választja meg magának. Több helyütt elmondtam már, szociális velejárója is van a tervezetnek, amennyiben a gyógyszer nem használ tovább lesz táppénzen, hiszen nem gyógyult meg, így nem csupán a szociális biztosító lesz kénytelen több pénzt kifizetni, hanem az amúgy termelő dolgozó nem hoz az államnak semmi hasznot, hiszen sem adót, sem járulékot nem fizet.
Ki viseli majd jogilag a következményeit, ki lesz a felelős a beteg ellátásért, a betegek épségéért, a gyógyulásért?