Március 27-én a Szenci Városi Múzeumban egy előadással emlékeztek az 1988-as pozsonyi gyertyás tüntetésre. A pozsonyi nagypénteknek is nevezett eseményen több ezer ember imával kérte a vallásszabadságot. A rendőrök a tüntetést szétverték, de 1989 szele már érezhető volt. Az 1988. március 25-ei tüntetésről Patrik Dubovský történész, a Nemzeti Emlékezet Intézetének munkatársa adott elő. A rendezvényre a Kommunizmus Bűntetteinek és Áldozatainak Múzeuma társszervezésében került sor.
A történész az előadás elején egy személyes élményét is megosztotta a hallgatósággal, aki akkoriban negyedéves egyetemista volt. A tanárok az órákon megtiltották a diákoknak a részvételt a megmozduláson, azzal fenyegették őket, hogy tanulmányait időnap előtt fejezi be az, aki elmegy a gyertyás tüntetésre. A kollégiumokat kiürítették, minden főiskolán rektori szabadot adtak az egyetemistáknak. Négyen a csoportjukból mégis elmentek a tüntetésre, csupán az egyik idősebb tanárnak köszönhetik, hogy folytathatták tanulmányaikat, igaz egyiküknek sem sikerült elsőre az államvizsga.
A római katolikus egyházban mérföldkőnek számított Július Gábriš, római katolikus püspök 1987-ben bekövetkezett halála. Több püspöki szék megüresedett Szlovákiában az évek során. A katolikus egyház kérése az volt, hogy ezek helyére új egyházi vezetők kerülhessenek, ezt viszont a kommunista államhatalom nem engedélyezte. Gábriš helyére azonban titkárként kinevezték Ján Sokolt. Július Gábriš temetésén a hatalom nemtetszése ellenére közel tizenötezren vettek részt. Ezek után több zarándoklatot szerveztek búcsújáró helyekre az „illegális” egyházi vezetők. A március 25-ére meghirdetett tüntetés ötlete az emigrációban elő szlovákoktól származott, akik a csehszlovák nagykövetségek épületei elé szerettek volna tüntetéseket
szervezni, ezek az akciók azonban nem valósultak meg. Annak híre, hogy a nagykövetségi épületek előtt elmarad a demonstráció, a szlovák szervezőkhöz nem jutott el. A vallási és polgári jogokért szervezett összejövetelről viszont az egész világon értesültek. A pozsonyi Hviezdoslav térre meghirdetett tüntetésen – a szervezők kérésére – mindenkinél gyertya volt. A vallásszabadságért vívott küzdelem ilyen formáját, vélhetően állami nyomásra, az úgynevezett hivatalos katolikus egyház vezetői elítélték. Annak ellenére, hogy abban az időben több pap nem tisztázott körülmények között életét vesztette, többük valószínűleg a kommunista rezsim titkosszolgálatának áldozata lett.
A tüntetést keresztény csoportok kezdeményezték, melynek vezetői Ján Korec, Ján Čarnogurský és František Mikloško voltak. Ők a csehszlovák alkotmányra hivatkozva kérelmezték a tüntetés egedélyezését. A demonstrációra kért engedélyt a hatóságok elutasították, erre fellebbeztek, majd azt újra elutasították. Ennek ellenére a tüntetést megtartották. Az államhatalom 900 titkos ügynököt vetett be, ebből megtudták, hogy ezrek készülnek a Hviezdoslav térre meghirdetett tüntetésre, amely este hat órára volt kitűzve. Az emberek már napokkal előtte megérkeztek a városba, köztük több újságíró is, mivel sejtették, hogy a megmozdulás napján le fogják zárni a rendőrök a Pozsonyba vezető utakat. Nagyjából negyvenöt perccel a rendezvény megkezdése előtt a városi tömegközlekedést a belvárosban leállították, illetve elterelték. Az államhatóság a tüntetőket vízágyúval próbálta „elüldözni” a térről, holott esett. A demonstrálók azonban kitartottak, és este több ezer, egyes becslések szerint tízezer, a polgári és vallási szabadságért tüntető polgár gyűlt össze. A két szervezőt, Ján Čarnogurskýt és František Mikloškót letartóztatták, de az emberek így is fegyelmezetten viselkedtek. Imával, majd a himnusz eléneklésével vette kezdetét a megmozdulás.
A karhatalom a Carlton szállóból figyelte az eseményeket, onnan irányították a bevetetést, amelyről a titkosszolgálat felvételeiből készült filmet is levetítette Patrik Dubovský. Jól látszott, hogy a zuhogó eső ellenére öntözőkocsik köröztek a téren, majd a tömegbe minden oldalról bevezényelték a rendőrség autóit. A tüntetők ugyan szétszéledtek, de nem sokkal ez után ismét a Hviezdoslav téren gyűltek össze. Mindeközben imádkoztak. Rengeteg újságíró volt a demonstrálók között, így ha néhány nap késéssel is, de az egész világ tudomást szerzett a békés gyertyás tüntetésről. A tüntetés után 126 szlovák állampolgárt és 12 külföldit állítottak elő a hatóságok, rengeteg sérült volt. Csehszlovákiában az 1948-as hatalomátvétel után több mint 70 000 embert ítéltek börtönbüntetésre Szlovákia területén, összesen 87 000 évre politikai „bűntettek”
miatt, koncepciós perekben. Ezen felül államellenes cselekmények miatt ezreket küldtek kényszer
A csehszlovák pártvezetők dogmatikusabbak voltak, mint a magyar vagy a lengyel politikusok, sok esetben még a szovjeteket is felülmúlták.

Gyertyás tüntetés Pozsonyban

Szabad Újság, 2013.14.10.