Sokan hajlamosak elhinni a szlovák propagandaszövegeket bűnösségünkről
A magyarsággal és a magyarok történelmével kapcsolatos dezinformációknak és közszájon forgó demagóg megfogalmazásoknak a közszótárból való kiirtásának célja ihlette azt a Felvidéki vagyok vagy szlovákiai? nevet viselő tájékoztató kiadványt, amely március 7-én jelent meg Pozsonyban a Fiatalok a Jövőért Polgári Társulás gondozásában.
Ebből következik egy részlet, Simon Attila történész írása Dél-Szlovákia elmagyarosításának mítoszáról : a magyar területek fellazítása a szocializmus „igazságos lenini nemzetiségi politikája” mellett is folytatódott. A kollektivizálás, a munkahely utáni elvándorlás, az egyre több vegyes házasság, az oktatás részbeni elszlovákosítása, valamint azon intézkedések sora, amelyyel fokozatosan kiszorították a magyar nyelvet a hivatalokból és a közéletből – tovább erősítették a magyar lakosság asszimilációját. S ez a folyamat a napjainkban is folytatódik.
Miért éreztétek fontosnak a kiadvány megjelentetését? – kérdezem Neszméri Tündét, a
kötet felelős szerkesztőjét, a Fiatalok a Jövőért Polgári Társulás alelnökét.
– Amikor a Bethlen Gábor Alap kiírta a pályázatokat, azon gondolkoztam, mi lenne az a megfelelő téma, és gondolat, amiből kreálhatnánk egy kiadványt. Történt, hogy Berényi József, az MKP elnöke elmesélte nekem, hogy egy fiatal egyetemista arról tájékoztatta: Szlovákiában az utóbbi időben elharapódzott a magyarok iránti gúnyolódás, sőt gyalázkodás. Azt mondják rólunk, hogy bejöttünk ide a görbe lábunkkal, agresszívek voltunk az „őshonos” szlávokkal, műveletlenek, nomádok is voltunk, és minden egyes kifejezést a szlovákoktól vettünk át. Sokan hajlamosak elhinni a szlovák propagandaszövegeket bűnösségünkről. Ez a beszélgetés szülte meg tehát azt a gondolatot, hogy erről kéne szerkeszteni egy kiadványt. A témák pedig olyanok lennének, melyeket másként ítélnek meg a szlovák, és másként a magyar
történészek. A kiadvány foglalkozik – többek közt – a magyar honfoglalók és a szláv lakosság, a Jánosik és Rákóczi , a magyarosodás és magyarosítás, a kollektív bűnösség és a benesi dekrétumok kérdéskörével. Három szaktekintélyt, három kiváló történészt, Popély Árpádot, Simon Attilát és Szarka Lászlót kértük fel az anyagok megírására.
A szlovák soviniszták történelmi tévhiteit annyira harsogják, hogy még a magyarok is elhiszik? Ezért kellett egy „mankót” írni a számukra?
– Nem erről van szó. Inkább arról, hogy a magyarok többsége – főleg a XX. századi témakörökben – nem tud válaszolni a vádakra. Ennek oka a történelemoktatás milyenségében keresendő, mert sokszor a XX. század történelméig el sem jutnak a diákok. Holott a mostani egyetemisták nagyszülei is mesélnek a kitelepítésről, az elszlovákosításról. Viszont a diákok többsége nem tudja, hogy mi ennek a történelmi háttere. Ezt nem tanulják az alapiskolában, és a középiskolában is kerülik a témát. Nemrég egy egyetemi tanártól hallottam, hogy ők az egyetemen az 1970-es, 1980-as évekről szinte semmit sem tanultak. A dubceki korszak pedig szerepelt a vizsgatételekben, ám nem jutottak el az anyag átvételéig. Ezért is vannak többségben a kiadványban a múlt század eseményei.
Arról is beszélnek, hogy a szlovákiai magyar kommunisták ellenérzéssel fogadták az első bécsi döntést?
– Nagyon kevesen voltak ezek a kommunisták. Annyira, hogy nem is érdemes róluk beszélni. Nagyszüleim mesélték, hogy bár papíron a masaryki rendszer demokratikus volt, a kisebbségi jogok mégsem voltak betartva. Nem lehettek hivatalnokok az itteni magyarok. Elbocsátották azokat, akik nem jelentették ki, hogy szlovák nemzetiségűek, és kikötötték, hogy a magyarok szlovák iskolákba írassák gyerekeiket. Ismerek is olyan személyt, akit azért járattak szlovák iskolába, hogy szülei dolgozhassanak a vasútnál.
Ez a tendencia a mai napig él?
– Ma senki sem követeli meg hivatalosan azt, hogy szlovák iskolába járassuk a gyerekeinket. A propagandaszöveg viszont ismert: szlovákul csak szlovák iskolában lehet jól megtanulni. Az tény, hogy el kell sajátítani a többségi nép nyelvét, de erre a magyar nyelvű oktatási rendszer is lehetőséget teremt, mert még az óvodai nevelésben is van szlovák nyelvóra.
Hány példányban jelent meg a könyvecske és kiknek adjátok?
– Ezt a kiadványt már kiosztották a nyitrai és komáromi egyetemisták között, középiskolákba is jutott és a Fiatal Reformátusok Szövetsége is terjesztette. Remélem, hogy hasznos, és felvilágosító olvasmány mindenki számára.

A Magyarok Fóruma rovatot írja és szerkeszti: Medveczky Attila