Június 5-én a Pozsonyi Casino könyvbemutatóra várta tagjait és az érdeklődőket. Dunajszky Géza Kínterhes évek című könyvét, míg Csáky Pál a Hullámvasút és az Álom a szabadságról című köteteit ajánlotta.
Mindkét szerző a felvidéki magyarság történeteivel, eseményeivel foglalkozik. Dunajszky Géza elmondta, a könyv anyagait először csak blog bejegyzéseknek szánta. Amikor leírta gyermekkorának megélt történeteit, múltjából újabb élmények szakadtak fel, amelyek hatására
több novella is született. A rövid írások a jogfosztás éveiről szólnak. Még csak kétéves volt, de az átélt traumák meghatározták
a gyermek életét, és időnként a felszínre törtek. A szerzőt az is írásra ösztönözte, hogy az unokái is megismerjék a történelem e zavaros időszakát. A kötetnek különös aktualitást ad, hogy a Benešdekrétumokat máig nem törölték el, és a jogfosztás – gondoljunk csak az állampolgársági törvényre – a szlovákiai politikai életben tovább él. Csáky Pál előbb az 1990-2010-es időszakról szóló, Hullámvasút című könyvét ajánlotta. Ez az időszak a szlovákiai magyaroknak a remény, a csalódás, a sorozatos kudarcok, majd ismét a remény időszaka volt. A 2000-es években némi sikereket is elkönyvelhettünk, ezt egy hanyatlási időszak követte újból. A 2010
utáni eseményekről már az Álom a szabadságról című könyv szól. A kötet – a fejekben tapasztalható zavart látva – a jelen eseményeire keresi a válaszokat.

A Pozsonyi Casino
Amikor az ember azt hallja, hogy megyek a Kaszinóba, talán a mai értelemben vett játékbarlangra gondol. A Pozsonyi Casinó azonban mást jelent, hiszen a célja a hagyományok felélesztése volt.
A 19. század magyar kaszinói ugyanis nem csupán a kártyázni vágyók kedvelt helye volt, ott zajlott a kulturális és a polgári élet java. Ezeket a hagyományokat követi a Pozsonyi Casino is. A Pozsonyi Casino az 1837. évi alapítása óta kialakult régi tradíciókra támaszkodik. Önkéntes alapon működő polgári társulás, elsőrendű célja a társadalmi élet föllendítése és a kultúra terjesztése. A közép-európai humán hagyományainkra épül, azokra, amelyek tevékenységének határait is megszabják. Fontos alkotóeleme az összetartozás ápolása, a történelem, különös tekintettel Pozsony gazdag múltjának ismerete. A Casino újraalakítása után hamar kiderült, hogy a társulás a pozsonyiakat, elsősorban a városban élő magyarság széles köreit szólította meg.
A múlt
„A Casino 1837-ik esztendei július 1-ső napján áll összve” — állapítja meg a Pozsonyi Casino első alapszabálya. Így ezt az időpontot kell megalapításunk dátumának tekinteni, noha az alakuló közgyűlést már 1836 nyarán megtartották. Az ülésen úgy döntöttek, hogy a társulás 1837-ben „alapítassék és nyitassék meg véglegesen”.
A reformkorban termékeny talajba hullottak gróf Széchenyi Istvánnak, az angliai példa követésére, klubok, kaszinók alapítására buzdító szavai. Pozsonyban is ennek nyomán vetődött föl a Casino alapításának gondolata. Az első alapszabály szerint: „A Casino űvelt férfijaiknak társalgás végetti egyesülése.” Hamarosan kibővülnek a célok. Egy későbbi alapszabály már a város hazafias érzelmű polgárságának egyesítéséről, a magyar nyelv ápolásáról és a nemzeti művelődési törekvések előmozdításáról beszél. Szerencsére rendelkezésünkre áll Samarjay Károlynak (költő és ügyvéd), a félévszázados jubileum alkalmából írt kis könyve, valamint a százéves évfordulón elhangzott ünnepi beszéd (ennek szerzőjét sajnos nem ismerjük). E forrásokból sokat megtudhatunk Casinónk múltjából. Innen értesülhetünk arról is, hogy a tagok kezdettől fogva a közgyűléseken találkoztak, vasárnaponként hangversenyeket tartottak, a játékteremben kártyáztak és a tekeasztaloknál játszottak. Évente
bált is rendeztek. A Casinónak 1887-ben már 4557 kötetes könyvtára volt, az olvasóteremben 40-50 bel- és külföldi újság állt a tagok rendelkezésére. Amikor a városban megkezdődött a magyar színjátszás
térhódítása, a Casino állandó bérletet vett, s minden olyan mozgalomhoz csatlakozott, amelynek célja a magyar kultúra terjesztése volt. „… még azok is, kik a Casinóban csupán pihenést, szórakozást, játékot, valamely Xantippe előli menhelyet, gond- és búfeledést kerestek, a társadalmi érintkezés által többször besodortattak a tervezések s a haladás bűvös körébe, a nélkül, hogy észrevették volna” — írja a már említett évfordulós megemlékezésben Samarjay Károly. Ez is tanúsítja, hogy a Casino egyre fontosabb szerepet játszott a város életében, így sok gazdasági intézmény alapítása indult ki falai közül. Példaként említhetjük a Pozsonyi Első Takarékpénztárt, a régi Magyarország első lóvasútját a Pozsony–Nagyszombat–Szered vonalon, vagy a Malomvölgyi Társulást.
A történelem viharai beleszóltak a Casinó életébe. A szabadságharc és az utána következő események hatására működése több mint két évig szünetelt. 1848 után és az 1919. évi államfordulatot követően is – hatósági fölszólításra – módosítani kellett az alapszabályt. 1919 után még helyiségeinek egy részét is rekvirálták. Örvendetes viszont, ogy a második világháború végéig a hullámvölgyeket mindig a fölemelkedés, a tevékenység fellendülése követte. 1928-tól például ismeretterjesztő és szórakoztató estéket rendeztek, amelyekre neves magyarországi szakembereket és írókat is meghívtak.
Az 1937 utáni évekről sajnos nincsenek följegyzések. Annyit viszont tudunk, hogy a tagok a második világháború éveiben is találkozgattak, s az utolsó közgyűlés valószínűleg 1944 márciusában volt. A jogfosztottság évei a társulás életének végleg véget vetettek. Ötvennégy évnek kellett eltelnie, hogy 1999. szeptember
9-én a régi Pozsonyi Casino, Frideczky János jóvoltából föltámadjon, s új életre keljen

Szabad Újság