A Csemadok Szenci Alapszervezete, a Kincskereső Ifjúsági és Gyermekklub és a Szenci Városi Könyvtár meghívására, a városi Művelődési Központ és a Szenc és Vidéke Társulás támogatásával, az irodalomról, a nyelv szépségeiről és a nyelvi fordultok gazdagságáról is beszélt Lackfi János február 25-én, Szencen. A költő
délelőtt a gyermekeknek, este a felnötteknek adott elő, másnap pedig a pozsonyi Magyar Intézet vendége volt.
Lackfi Jánost Polák Margit köszöntötte, majd a Billenytűk, a Milyenek a magyarok és az Emberszabás című műveinek két részletét hallhattuk szenci szavalók előadásában. Ebből az is jól megismerhette az író bonyolult, de világosan érthető nyelvhasználatát, aki eddig nem ismerte a szerzőt.
Lackfi János fiatal író, költő, tanár. Eddig több kötete jelent meg, melyek közül több gyermekeknek íródott. Amikor műveit ismertette, önmagát is bemutatta Lackfi, így árulta el azt is, hogy 5 gyermek édesapja, és ahogy fogalmazott – a manapság nem olyan divatos modell szerint – egy anyjuk van a gyermekeinek. Sok esetben belőlük merít. Mint mondta, nagyon szerette Lázár Ervint, egyszer egy könyvbemutatón úgy mutatta be őt: irigykedik, hogy 5 gyermeke van, hiszen így a családjából élhet. Lackfi ezt negatív kritikának vélte, aztán közös ismerőseiktől megtudta, hogy ez nem teljesen így van.
Lackfi János nézete szerint az anyanyelvápolás és a nyelvőrzés kicsit furcsa fogalmak, hiszen nem beteg a nyelv, hogy ápolni kelljen, és nem raboskodik, hogy őrizni kelljen. Hisz azonban abban, hogy érdemes a nyelv érdekességeit, furcsaságait összeszedni, a nyelv ezektől lesz igazán élő. A mai modern költőknek úgy kell a világra nézniük, mintha teljesen új dolog lenne minden, mindent újdonságként kell felfogni. Fontos forrás a gyermekek nyelve, ők ugyanis még tényleg úgy tekintenek mindenre, mint nóvumra, ami időnként vicces jeleneteket produkál.
Az író - igaza szemléltetésére - példákat is megosztott a hallgatósággal. Egy elsős gyermek lábára ráesett egy kő, az apuka elvitte őt orvoshoz. A váróban a gyermek megkérdezte, a hordókat is ebben a kórházban gyógyítják-e. Mire az apuka azon gondolkodott, vajon mi eshetett a fia fejére, hogy félre beszél. De a gyermek felvilágosította apját: ki van írva „beteghordó”.
Egy másik történet: az író legkisebb lánya hallotta a rádióban, hogy a Tanganyika- tó vize vészesen melegszik, és ezért veszélybe került a természet ökológiai rendszere. A kislány, aki akkor még iskolába sem járt, elmondta anyjának, azt hallotta a rádióban, hogy vészhelyzet van a „tanganyitogató felmelegedése” miatt.
Hasonló vicces dolgok születhetnek a „tündi-bündi” nyelv használatakor is. A „tündi-bündi” nyelv a szavak lerövidítése, amikor az unalmasból uncsi, az Isten bizonyból istibizi, az öngyilkosból öngyi lesz. Erről is mesélt történeteket Lackfi. Az egyik szerint a kórházban a következő felirat volt: fecsik, a közönség nem igazán értette e kifejezést, de az író elárulta, ennek jelentése: fecskendők. Vannak ennél sokkal nagyobb vétkek is. Ilyen volt, amikor az egyik budapesti pályaudvar mellett, ahol több hajléktalan is él, a zöldséges a következő szöveget írta ki: „csövi kuki kapható”. A csöves kukorica kapható így, ebben a formában, azon a helyen morbiddá vált. Valószínűleg nem sokan vettek akkoriban csöves kukoricát – jegyezte meg a költő.
Az írónak a gyermeknyelv és a nyelv legszélsőségesebb változatai (azaz a szleng és a tündi-bündi nyelv) ugyanúgy a „múzsája”, mint az irodalmi hagyományok. Több költő versének ritmusát, játékosságát „utánozva” írja meg műveit. Persze, előfordulhat, hogy ezt valakik megszentségtelenítésnek tekintik. A vers akkor él csupán, ha azt tovább éltetik, hiszen egy költemény nem emlékmű. És igaza van. Engedtessék meg egy akkor eszembe jutott gondolat: vajon egy-egy műkedvelő nem olvassa el újra Arany versét, ha egy Arany utánzatot lát?
Az előadás után a szervező, Polák Margit, kissé meghatódottan köszönte meg mindenkinek, aki eljött. , hiszen a terembe, pótszékeket is kellett még vinni. Ez a legnagyobb boldogság egy szervező számára. Pláne manapság, amikor az emberek kevesebbet járnak ilyen beszélgetésekre. Lackfi János dedikálás közben is a nyelv változatosságait használta, mindenkinek más szöveggel ajánlotta könyvét.

Szabad Újság, 2013.03.06.