Pozsonyban a 2011-es népszámlálási adatok szerint 14 119 személy vallotta magát magyarnak. Nyilvánvaló, hogy a diákok jelenléte és a Pozsonyban albérletben lakók miatt ez a szám jóval több lehet. Ennek ellenére nagyon nehéz összefogni a városszerte élő magyarokat.
Mégis több szervezet ezt teszi, köztük a nagy múltra visszatekintő Csemadok is, melynek három alapszervezete van a városban. A ligetfaluiak és az óvárosiak elsősorban a városban működnek, míg a pozsonypüspöki szervezet az 1970-ben Pozsonyhoz csatolt városrész – vagy ahogy a helyiek mondják: a falu – magyarjait tömöríti. A három alapszervezet külön programokat szervez, de látogatják egymás rendezvényeit is. Közösen szerveznek színházi előadásokat és a városi kulturális napokat. Az elmúlt időszakban több rendezvénye is volt a Csemadoknak.
A Csemadok Pozsonyligetfalui Alapszervezete szervezésében 2013. április 17-én dr. Peres Imréné Vajda Zsuzsanna református lelkésznő előadása hangzott el Molnár Mária misszionáriusról. A rendezvénynek – mellyel megemlékeztek az első magyar református misszionárius mártírhalálának 70. évfordulójáról – az MKP pozsonyi székháza adott otthont. Az előadó, dr. Peresné Vajda Zsuzsanna a pozsonyi református keresztyén közösség lelkipásztora.
„Nincs borzasztóbb annál, mint ha valaki nem ott van, ahova Isten állította“ – volt Molnár Mária misszionárius krédója, akinek életéről és munkásságáról a Református Külmissziói Szövetség folyóirata, a Hajnal is megemlékezett – említette meg bevezetőjében az előadó. Molnár Mária 1886. szeptember 11-én született Várpalotán. A későbbiekben a család Budapestre költözött, ahol Mária műtősnővérnek tanult, majd a Bethesda kórházban helyezkedett el.
Az I. világháború alatt a Bethánia Szövetség hadikórházában dolgozott. A háború után bekapcsolódott a missziós munkába, majd 1923-ban Győrben gyülekezeti diakonissza lett. A sok nehézséget leküzdve, végül 1927-ben, az egyház támogatásával elindulhatott Új-Guineába, a kannibál pápuák földjére. Elutazásakor az őt támogató híveknek a következőket mondta: „Csak annyit kérek tőletek testvéreim, hogy imádkozzatok értem, de ne azért, hogy ne pusztuljak el, hanem hogy olyan halálom legyen, ami által sok bennszülött megtér.“ Megtanulta a pápuák nyelvét, majd Lugos, később pedig Pitilu szigetén látta el misszionáriusi teendőit, ahol megkeresztelték az első pápuát.
A szigetlakókat megtanította a civilizációs ismeretekre, iskolát létesített a gyerekeknek, tanított és gyógyított, amiért a pápuáktól kiérdemelte a „Miszisz Doktor" nevet. Molnár Mária 15 évet töltött a Pápua Új- Guineához tartozó szigeteken és csak egyszer látogatott haza, három hónapra. A II. világháború idején a Manus fősziget japán megszállás alá került. 1943. március 16-án a megszállók a többi helyi misszionáriussal együtt elhurcolták és az Akikaze hadihajó fedélzetén különös kegyetlenséggel kivégezték, holttestét pedig a tengerbe dobták. Molnár Mária emléke Pápua őslakossága között ma is él, mivel tevékenysége nyomán több gyülekezet is alakult. Nevét viseli többek között a Manus szigetén megépült iskola leánykollégiuma.
Április 22-én a ruzsinovi kultúrházban a Sári bíró című vígjátékot láthatta a közönség a Komáromi Jókai Színház előadásában. „A Sári bíró Móricz Zsigmond első színműve, műfaját tekintve vígjáték, de minden látszólagos kedélyessége ellenére túlmutat a népszínművek idilli faluábrázolásán, humora szatirikus hangvételű, társadalombírálata Móricz finom valóságérzékét mutatja. Bíróválasztásra készül a falu. A pozícióban megőszült bíró szívesen menekülne székéből, csak épp az asszony… s nem véletlenül csúfolják a falusiak Sári bírónak, az asszony hordja a nadrágot, s diktál nemcsak a családnak, hanem a falunak is. Csakhogy ezúttal ellenfelére akad Pengő Kovács személyében. A bonyodalom a klasszikus vígjátékok tanulságai szerint szövődik: A két öreg vetélytárs gyermekei egymást szeretik és szövetkeznek a háttérben“ – olvasható a színház honlapján.
Április 24-én a Nemzedékek nevelői című kötetet mutatta be a könyv kiadója és a szerzői. A kiadvány alcíme: Tanítók és tanító családok a Kárpát-medencében. A gyűjteményes kötet szakmai lektora, dr. Lanczendorfer Zsuzsanna egyetemi docens beszélgetett a kiadóval, Gömöryné Mészey Zsuzsával, akinek édesanyja szintén szerepel a kötetben, valamint Stirber Lajos zenepedagógussal és Barsi Ernővel. A kötet alapötlete abból fakadt, hogy életpályamodelleket mutassanak be a fiataloknak, hiszen mind Magyarországon, mind a Felvidéken óriási szükség van a jó pedagógusokra. Majd az ötletet továbbgondolva, olyan személyiségeket kerestek, akiknek családjában több pedagógus is van. A könyvben összesen 8 magyarországi és 7 felvidéki szerző írása jelent meg. A könyvbemutató Barsi Ernő hegedűjátékával és Lanczendorfer Zsuzsanna énekével ért véget.
A Csemadok három alapszervezet az elkövetkező időszakban is várja a kultúra iránt és a közösségi élmény iránt fogékony magyarokat. A hagyományos tavaszi kirándulásokon kívül Esztergomba és Kassára látogathatnak el az érdeklődők. Május 6-án, hétfőn, délután 5 órakor Pozsonypüspökin a Határokon Átnyúló Együttműködési Központ épületében Mikóczy Dénes: Párhuzamok – Életképek – Nézőpontok - Világok című kiállításának megnyitóján, rendhagyó módon, borkóstolón is részt vehetnek az érdeklődők. A ligetfalui alapszervezet következő rendezvényét május 22-én, szerdán tartja. Takács András, néptáncgyűjtő, koreográfus Fejezetek a Csemadok történetéből címmel tart előadást a Csemadok székházának nagytermében.

Zsidek Veronika, Neszméri Tünde
Szabad Újság, 2013.05.01.