A Dunaszerdahelyen 2009. szeptember 1-jén megszervezett nyelvtörvény ellenes tüntetésen a fiatalok beszédét mondtam el.

Tisztelt jelenlévők!

Mint a szlovákiai magyar ifjúság képviselői, azaz a Diákhálózat, a Fiatal Reformátusok Szövetsége, a Magyar Ifjúsági Közösség, a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség és a Via Nova ICs tagsága, akik a múltat tiszteljük, jövőnket pedig biztonságban szeretnénk építeni, az európai szellemiség és a demokratikus államok szabadság elvével összeegyeztethetelennek tartjuk a Szlovák Köztársaság nyelvtörvényét, mely bennünket, mint a szlovák állam teljeskörű adófizető állampolgárait diszkriminatívan érinti.
Úgy gondoljuk, az államnak nincsen joga beleszólni abba, milyen nyelven emeljünk síremléket őseinknek, milyen nyelven tiszteljük meg emléküket és hogyan gondoljunk saját múltunkra. Mi ezt mind magyarul kívánjuk megtenni, hiszen ez az anyanyelvünk.

Nézetünk szerint Szlovákia nem tekinthet el attól a ténytől, hogy az állam lakosságának több mint tizede nem szlovák és nem is ez az anyanyelve, tiszteletben kell tartania az államnak azt, hogy az európai normák biztosítják a kisebbségek nyelvhasználatát, melyet ez az ország is elfogadott.

Kérjük tehát a kormánypárti politikusokat, viselkedjenek európai emberek módján és tartsák be a kisebbségek kulturális és nyelvi jogait, hiszen az elmúlt évek bizonyítják, hogy a felvidéki magyarok lojálisak szülőföldjükhöz, pártunk hozzásegítette az országot az integrációhoz, megakadályozva ezzel, hogy az országot elszigeteljék.

Mi csak egyet szeretnénk, békében élni őseink földjén, anyanyelven emlékezni meg róluk, és ugyanezen a nyelven felnevelni egy Szlovákiában élő európai magyar generációt, mely mindenkor ennek a földnek a felemelkedésén fog dolgozni.