Anyák napja az egyik legbensőgésebb ünnep, szinte minden országban megtartják, története egészen az ókori Görögországba nyúlik vissza, akkoriban tavaszi ünnepségeket tartottak Rheának, az istenek anyjának és ezzel együtt ünnepelték meg az anyákat is. Angliában az 1600-as években, a kereszténység elterjedésével, az ünnep vallási színezetet is kapott, a húsvétot követő negyedik vasárnapon, az anyák vasárnapján tartották az édesanyák ünnepét. Az Egyesült Államokban először 1872-ben ünnepelték meg Bostonban az anyák napját, Julia Ward Howe segítségével. 1907-ben a philadelphiai Anna M. Jarvis próbálta az anyák napját nemzeti ünneppé nyilváníttatni. Az ünnepet május második vasárnapjára tűzte ki, elhunyt édesanyja emlékére. Jarvis a célját 1914-ben érte el, amikor Woodrow Wilson amerikai elnök a napot hivatalos ünneppé nyilvánította, sajnos, ő ezt már nem érhette meg, illetve azt sem, hogy ő is édesanya lehessen. Magyarországon 1925-ben a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt tartotta az első ünnepet, a májusi Mária-tisztelet hagyományaival összekapcsolva. A magyarok május első, a szlovákok május második vasárnapján ünneplik meg édesanyjukat.
Az édesanyák szerepe a társadalom szerepével egyetemben változik, hiszen valamikor a patrirchátus társadalom kialakulásakor az anyáknak csak a gyermekneveléssel és a háztartással kellett foglalkozniuk, manapság már majdnem minden anya dolgozik is.
Ami a mai anyaság egyik negatívuma, hiszen így az édesanyák nem lehetnek gyermekükkel a legfontosabb pillanatokban.
Anyák napján az embernek elsősorban az jut eszébe, amit ő kapott édesanyjától, nekem ilyenkor az egyik alapvető gondolatom az, hogy megköszönjem az anyanyelvemet és azt, hogy magyar iskolába járhattam, hiszen úgy érzem: ettől lettem ember. Egy jó anya felméri, hogy a gyermeknek az a jó, ha kiragadva a családi környezetből legalább az otthon használt nyelvi környezeten nem változtat. Az édesanyáknak aztán már „csak“ együtt kell izgulniuk, hogy csemetéik szépen megtanuljanak írni és olvasni és utána mindent, ami fontos az életben, és iskola után a gyermek szeretettel bújhat anyja ölébe, és a vizsgák után büszkén dicsekedhet, hogy az is sikerült. Az embereknek nem csak ilyenkor kellene köszönetet mondania, hanem mindig. Minden napnak anyák napjának kellene lennie.

Az anyák tiszeletére egy imát ajánlok olvasóink figyemébe, az Ima szerzője ismeretlen.
Köszönöm, hogy teremtettél
Az anyaméhben is ismertél,
Csillagok fényénél formáltál
Szerető Atyámmá igazultál.
Köszönöm, hogy gondviseltél
Éveimhez jót reméltél
Szívembe ültettél rendet
Örökzöld hömpölygő csendet.
Köszönöm, hogy hozzám szóltál
Igéden át rám találtál,
Szememben tornyot emeltél
Tűz-lángú ostorral szerettél.
S köszönöm, hogy éjt is adtál
Sebeimre felhőt raktál,
S míg vánszorogtam kebleden át
Rám lehelted a hold bánatát.

Felvidék Ma, 2008.05.04.