Pozsonypüspöki a Felső-Csallóköz mezővárosaként csodálatos székesegyházzal büszkélkedhetett, közismert plébánosokkal, akik a tudomány terén is sikereket értek el. Sose kellett attól tartani, hogy a Szent Miklós- templomot elhagyják hívei, talán ezért ért meg 790 évet. Ma is büszkén magasodik tornya az ég felé, az évszázadok során többször átalakították.
Püspöki neve beszédes, arra utal, hogy a település a püspök birtoka volt. Az esztergomi püspökséget XII. János pápa Taksony fejedelem kérésére alapította meg, ezt a területet is birtokába adta. Szent István egyházszervezési intézkedésekor, mely szerint minden 10 település építsen egy templomot, már állott itt egy szakrális építmény. Ennek pontos helye ismeretlen, valószínűsíthető, hogy egy árvíznek esett áldozatul.
Az új templom építéséhez 1221-ben láttak hozzá. A legenda szerint a lakosság egy dombon kezdett építkezésbe, de reggelre az angyalok egy másik helyre vitték át az elkészült falakat. Ez több napon át így folytatódott, amíg a püspökiek meg nem értették, hogy rossz helyen kezdtek hozzá a munkához. Ennek a történetnek az alapja, hogy nem a régi templom helyén építették meg Istenük házát a püspökiek, de a régi építőanyagokat felhasználták.
A gótikus stílus az akkori magyarországi építkezésekben ugyan még nem jelent meg, de feltehetőleg egy felvilágosult, világot látott papja volt a közösségnek, így az építészeti szemszögből bencés
stílusú templomot a gótika jegyeivel díszítették.
1858-ban Ipolyi Arnold így jellemzi a templomot: „Püspöki régi egyháza valóságos kis dóm: hármas hajóval, tágas szentéllyel, érseki oratóriummal és kápolnákkal. Egykor igen díszes épület lehetett, mint a mész és vakolat alól előtünedező freskók, ívgerincezete, záró- és vállkövei, domborművei és egyéb díszítményei tanúsítják.”
Az 1400-as évek közepén a Felső- Csallóközt egy földrengés rázta meg, ekkor több templom, köztük a püspöki is megsérült. A belső részt újraboltozták, de meglehetősen hanyag módon csak a sérült részeket javították meg, és a homlokzaton szinte befejezetlenül hagyták abba a munkákat. A törökök ezt a vidéket sem kímélték. Az itt portyázó hadak feldúlták a környéket, az istenházába menekülőket meggyilkolták. A templomot újra kellett szentelni, hiszen vér folyt kövein. Ekkor készült a barokk berendezés, miután a régi gótikus megsemmisült. Az 1779–1784 közötti években épült a szentély oldalához Batthyány József érsek oratóriuma. Nem sokkal később elkészült az Ormosdykripta és kápolna is, ez a déli hajóból nyílt. Csak az 1889-es felújításkor kapott új, színes ólomüveg ablakokat a szentély. 1901-ben a barokk oltárokat neogótra cserélték.
Miután Püspöki lakossága a járványok és háborúk ellenére növekedett, a templomot ki kellett bővíteni. 1937-ben az akkori pap, Tyukoss Evangélista János pénzt szerzett az építkezésre, az egyházi tulajdonban lévő telkek eladásából. Sajnos az oldalfreskók megsemmisültek, hiszen a falat le kellett bontani a bővítéshez. Az Ormosdy-kápolna megközelíthetetlenné vált. Az átépítés során csak az északi bejárat csúcsíves kerete került a belső térbe.
Az 1950-es években további freskók estek áldozatul, a vakolatot leverték, és a templomot újrafestették.
A régi időkben a templomok környékére temetkeztek őseink, sok esetben kripta található a székesegyházak alatt. Valószínűsíthető, így volt ez Püspökin is. Az 1980-s években állagmegőrző munkálatokat végeztek, ugyanis a torony fala megrepedt. A süllyedés olyan mértékű volt, hogy betont öntöttek be a templom alá, így vagy egy altemplomot, vagy a kriptát semmisítették meg. A kutatás lehetőségét ezzel teljesen kizárták, a 300 köbméter beton mindent elpusztított, ami az útjába került.
Püspökin a 13. századtól vannak adatok az itt szolgáló plébánosokról. Az anyakönyvi kivonatokat is ők vezették. A püspöki egyházra is kihatottak a politikai csatározások, az anyakönyveket a papok latin nyelven vezették, majd az 1830-as években meghonosodott magyar nyelv, 1851-től az osztrákok rá akarták erőszakolni a papokra a német nyelvet, így ők ismét a latint használták. Csak a kiegyezés után tért vissza a magyar az egyházi anyakönyvekbe. A székesegyház érdekessége, hogy itt őrzik a régi körmeneti zászlókat, az egyik
darabról már 1864-ben is említést tettek.
A zászlót sajnos már csak múzeumi restaurálással lehet megmenteni, mivel foszlik. Egy, az 1800-as években készült imazsámoly is fellelhető. Az egyik legősibb szertartáshoz készült tárgy, mely megmaradt, az 1400-as évekből származó gótikus úrmutató (monstrancia), a felszentel ostyát szokták belehelyezni és felmutatni.
A templom védője (kisázsiai) Szent Miklós, Myra püspöke volt. Oltalmazója a gyerekeknek, családoknak, fiatal lányoknak, diákoknak, kenyérsütőknek, szegényeknek, raboknak. Amíg a mohamedánok el nem foglalták Myra városát, sírja zarándokhely volt.

Szabad Újság, 2012. május 23.