Cikk a múltból: Magyar Koalíció Pártjának ifjúságpolitikája

DSCF6205.JPG

A Magyar Koalíció Pártját sok támadás érte ifjúságpolitikája miatt, hiszen ifjúsági szervezete hosszú éveken keresztül nem volt, de talán ez annak is köszönhető, hogy a párt választási programjának eleve nem volt része a megalakulásakor.

Az 1998-ban megalakult párt fejlődése az ifjúságpolitika terén, nyomon követhető a választási programok tükrében. Az új pártnak, amely a 3 magyar párt fúziójából jött létre az első választásokon még nem volt, direkte, az ifjúsággal foglalkozó pontja a programjában. A 2002-es választásokra ez kicsit változott, több az ifjúságot is érintő kérdéskört érintettek. A programjuk egyik pontjának címében utaltak is arra, hogy igenis foglalkoznak a kérdéskörrel, a cím elég beszédesnek tűnt: Jövőképet a fiatal nemzedéknek! A tartalom kicsit gyérebbnek sikerült. „A sikerorientált fiatalok elvándorlását hatékony intézkedésekkel szeretnénk megakadályozni. Kezdeményezzük az első munkavállalást segítő kormányzati programcsomag megalkotását. Ennek egyik részeként a 50%-kal kívánjuk emelni az állam hozzájárulását a munkaadónak a munkavállalóval kapcsolatos kiadásaihoz. Célul tűztük ki a kis- és középvállalkozások alapításának egyszerűsítését, az adóterhek csökkentését, amely ösztönözni fogja a fiatalok vállalkozásalapító kedvét. Támogatjuk a fiatalok lakáshoz jutását hatékony lakáshitelrendszer kidolgozásával. Szorgalmazzuk az egyetemi hallgatók külföldi részképzését. Az MKP egyetért a kötelező sorkatonai szolgálat eltörlésével, illetve a hivatásos hadsereg létrehozásával.“
Míg az 1998-as választások előtt csak a kampányfilmben kaptak teret a fiatalok, és a programban szinte egyáltalán, az oktatás politikát leszámítva, addig a 2002-es választásokkor a program is foglalkozott az ifjúság kérdéskörrel. Egyrészt belefoglaltak több kérdést a programba, ami érdemlegesen is érintette és érdekelte az ifjúságot: gondolok itt például a magyar felsőoktatásra, a fiatal pályakezdők nagyobb támogatásának tervére és a fent már említett programrészre, amely ugyan sok konkrétumot nem tartalmazott, de mindenképpen bíztató jelnek nevezhető.
Az MKP fejlődését e téren az is mutatja, hogy alapszabályába belefoglaltak, egy az ifjúságpolitikával foglalkozó cikkelyt. Már csak az a kérdés, hogy ezt hogyan tudják kihasználni a fiatalok, bár felmerül egy másik kérdés is, hogy a politikusaink mennyire engedik kibontakozni a fiatalokat.
Bíztató jel ezzel kapcsolatban, hogy később a párt kialakította Ifjúságpolitikai Bizottságát, melynek elnöke Farkas Iván, akinek felügyelete alatt alakultak meg országszerte a párt helyi alapszervezetei mellett működő Ifjúsági Csoportok. Az ICS-k tevékenysége jelen pillanatban helyi szinteken érződik, hiszen azt leszámítva, hogy megszerveztek két nyári szabadegyetemet, ahol az MKP politikusai is képviseltették magukat, illetve magyarországi és hazai ifjúsági szervezetek vezetői is részt vettek, igazán csak a megyei választásokon bizonyíthattak. Segítették a kampányt, néhány régióban filmet is készítettek, hogy ezzel mutassák meg, mit is értek el az előző választási ciklusban a magyar képviselők, más régiókban inkább a felvilágosító kampányra törekedtek, ahol is megpróbálták azt elmondani a fiataloknak, mik is a megyék jogkörei, mi is az, amiben döntenek ezek a képviselők.
Ha már a választási programokkal kezdtem írásomat, kíváncsi vagyok, hogy a mostani választási programban milyen mértékben fognak szerepelni a fiatalokat érintő kérdések.

Tünde, Felvidék Ma, 2006.01.26.