Néhányan az olvasók közül még emlékeznek/emlékezhetnek arra, hogy az 1990-es években meg kellett küzdenünk a magyar oktatásért, mert a meciari kormány be akarta vezetni az alternatív oktatást, valamint "parancsba" adta az iskoláknak, hogy csak államnyelven adja ki a bizonyítványokat, ez ellen akkoriban többen is tiltakoztak.
A Szabad Újságban nekem is jelent meg cikkem a témával kapcsolatban.

Eljött a várva várt szeptember, megint tíz hónapot ki kell bírnunk az iskolában. Megint tanulhatom kedvenc és kevésbé szeretett tantárgyaimat, de engem most igazából mégsem ez aggaszt, hanem az, hogyha érettségizni akarok, akkor át kell vennem azt a bizonyítványt, amit júniusban azért hagytam ott, mert csak államnyelven íródott. Akkor ott hagytam, mert tiltakoztam, de végül azt a bizonyítványt kapom most meg, amelyik ellen hadakoztam... Vigasztalhatna, hogy én legalább tiltakoztam, amint nem mondhat el magáról mindenki, pedig mindenkinek egységesen kellett volna protestálni, nemcsak egyes iskoláknak, vagy iskolákon belül néhány embernek. Ha most megalkuszunk, tíz év mulva gyerekeinknek nagyon kevés joga lesz. „A gyengék szétszóródnak, az erősek egyesülnek“, remélem a jövőben egységesen fogunk majd tiltakozni minden jogtalanság ellen.
De térjünk vissza a szeptemberhez. Kívánom mindenkinek a „Most * Itt * Mást“ nevében, hogy az idei tanév sikeresebb legyen a tavalyinál. És egy jó tanács útravalónak: kötelességeink mellett vannak jogaink is. Ne hagyjuk, hogy azokat elnyomják. És persze a legfontosabb, hogy tanuljunk, mert az nélkül elveszünk.

Szabad Újság, 1997. 09.03.