Család nélkül nem megy

Papp Adrianna.JPG

Gergely Papp Adrianna édesanyaként bizonyítja, hogy a nőknek is helyük van a közéletben. Két kisgyermek édesanyja, miközben Debrőd polgármestereként, a Magyar Közösség Pártja országos elnökségének tagjaként, a Rovás és a Femine Fortis polgári társulások alelnökeként is tevékenykedik. A politikust arról is faggattuk, hogyan tudja összeegyeztetni anyai feladatait a közéleti szereppel.

Mennyire sikerül időben mindent győzni, ellátni az anyai teendőket és a vállalt feladatokat?
– Nem könnyű feladat, sokszor lelkiismeret-furdalásom van, hogy a gyermekeim felnőnek, én pedig sajnálni fogom, hogy ebben az időszakban nem kizárólag velük foglalkoztam. De tapasztalatból tudom, hogy sokan azok közül is, akik csak a gyermekükkel foglalkoznak, úgy gondolnak vissza a csemetéik első éveire, hogy azt sem érzékelték pontosan, mikor szaladtak el azok az évek. Össze lehet egyeztetni egyébként a feladatokat, de ahhoz az is kell, hogy a családom segítsen, támogasson. Az édesapám és a férjem, valamint a környezetem is támogat a munkámban. Vannak segítőim, egyedül nem menne.

Az édesanyja is közéleti ember volt. Hogyan emlékszik vissza erre az időszakra?
– Arra emlékszem, hogy anyu éjfélig ült a hivatalban, ezt a falubeliek is látták, hiszen világított a lámpa az irodában. A munkaideje alatt maximálisan az emberekkel foglalkozott, amikor pedig elcsendesedett a falu, akkor vette elő azokat a feladatokat, amelyekhez nyugalomra volt szüksége. Ezt láttam én is, de próbálom másként ellátni a feladataimat. Nem érzem úgy, hogy az embernek a munkahelye miatt tönkre kell tennie az egészségét, mert ez visszahat a környezetére, ezért is próbálom az egyensúlyt megtartani minden téren.

Mennyire sikerül megtartani ezt az egyensúlyt?
– Többé-kevésbé sikerül. Annak ellenére mondom ezt, hogy a mostani időszak kicsit nehezebb volt, hiszen pályázati időszak is van, illetve sok tekintetben most jönnek olyan változások, amikor sokkal jobban oda kell figyelnünk az eseményekre. Arra kell figyelnünk, hogy szimbolikus kifejezéssel élve, a vonat ne nélkülünk menjen el. Ha nem tudjuk hatékonyan kihasználni ezt a pályázati időszakot, gondolok itt a határon átnyúló pályázatok benyújtására, akkor négy évig nem sokat tudunk majd tenni.

A polgármesterek között viszonylag sok a nő, legalábbis az országos politikával szemben arányaiban több nő vesz részt az önkormányzati munkában. A polgármesteri találkozókon mennyire kerül szóba, hogy milyen nehézséggel küzdenek a női polgármesterek?
– Mindig is voltak a polgármesterek között női mentoraim, olyan személyek ők, akik nálam tapasztaltabbak. Van köztük, aki már édesanyám idejében is polgármester volt. Most is van, aki segít, ha tanácsot kérek. Meg szoktuk vitatni a feladatokat és a problémákat. Meg kell ugyanis oldanunk, hogy otthon családanyák vagyunk, de egyébként a falu vezetői, első emberei. Hozzáteszem: összeegyeztethető ez a két feladat. A nők számára ugyan kétszeresen nehéz a polgármesteri teendők ellátása, de úgy gondolom, hogy a település szempontjából jobb, ha nő a polgármester. Már többször beszéltünk a kollégákkal, hogy egyre inkább úgy néz ki, a polgármesterség is a nőknek áll jobban, hiszen egyszerre több feladatot tudnak ellátni, és olyan gyakorlatot szereznek a magánéletükben, ami a településnek is jót tesz. Már csak azért is, mert a nők általában emocionálisabbak és szociálisan érzékenyebbek.

A politikai és a gazdasági életben is többször felmerült már, hogy női kvótákat kellene bevezetni. Mennyire elképzelhető a bevezetésük Szlovákiában és mi lenne az ideális kvóta?
– Ez a kérdés nemcsak a közvéleményt, hanem magukat a nőket is megosztja. Néhány országban már bevezették, meg kell vizsgálni, hogy ezekben az országokban mennyire vált be és milyen volt a visszhangja. Tudok konkrétumokat is említeni, az Európai Néppárt női szervezetének elnöke, Doris Peck éppen a női kvóták bevezetésének köszönhetően került a közéletbe és ő erre büszke. Ha nem lett volna kvótarendszer, akkor nem lett volna esélye, holott egy rátermett személy. De arra is vigyázni kell, hogy ne csak azért kerüljenek pozíciókba személyek, mert a női nemet képviselik. Minden rendszernek vannak előnyei és hátrányai, ezeket pedig mérlegelni kell. Szerintem be kellene vezetni egy kvótát, hiszen ezzel a nőknek is felhívnánk a figyelmét arra, hogy ne féljenek részt venni a közéletben. Tisztában vagyok vele, hogy ezzel kavicsot dobnánk az állóvízbe, de több figyelmet kapnánk. A problémáinkra is többen odafigyelnének. Másrészt nem kedvez a női szerepvállalásnak az, hogy a családtámogatások esetében megszabtak egy felső határt, ezzel a jól kereső nőket nem motiválják arra, hogy gyermeket vállaljanak. A nők, ha megszoknak egy színvonalat, és attól megfosztják őket, mert gyermeket vállalnak, nem motiváltak, de ugyanez elmondható azokról a nőkről is, akik alacsonyabb keresetből élnek. Ideális az lenne, ha az édesanyák, amíg otthon vannak a gyermekükkel, a fizetésük száz százalékát megkapnák az államtól családtámogatásként.

Rovás Polgári Társulásban is tevékeny. Az egyesületnek több olyan tagja van, akiknek már van gyermekük. A külső szemlélő számára úgy tűnik, ez egy családbarát szervezet, ahol segítik egymást a tagok.
– Jelenleg én vagyok az egyetlen, akinek ennyire kicsi gyermeke van, hiszen a kisebbik lányom most lesz egyéves, viszont próbáljuk egymást segíteni. A szabadidőnket kitölti a munka és a Rovás, de hiszem, hogy számíthatunk egymásra és ez jó érzés.

Egy éve alakult meg a Femine Fortis, ahol szintén aktív. Miért volt fontos ennek a szervezetnek a megalapítása?
– A nőket be kell vonni a közéletbe, hiszen más a rálátásuk a dolgokra. Az a célunk, hogy felhívjuk a figyelmet a nők problémáira, hiszen vannak olyan gondok, amelyek elsősorban őket érintik. Az anyasági szabadság ideje és a családtámogatás az egész családot érinti, mégis elsősorban a nők élik azt át. A családon belüli erőszak is ilyen, hiszen gyakrabban hallunk arról, hogy bántalmaztak egy nőt, mint fordítva. Minden téren segítenie kell egy ilyen szervezetnek, hogy ezekre a problémákra mások is odafigyeljenek, de ilyen téma a kvótarendszer, az anyaság, a bérezés is, hiszen ugyanazokon a posztokon sokszor még mindig alacsonyabb bért kapnak a nők. Az is a feladatunk, hogy segítsünk, bár az állam feladatait nem tudjuk átvállalni. Nem mellesleg szeretnénk motiválni nőtársainkat, hogy merjenek közéleti szerepet vállalni, hogy legyenek aktívak a civil szférában, vagy a politikai életben. Sok nőnek nincsen mersze felvállalni a vezető szerepet, vagy azért, mert nincs előtte követendő példa, vagy azért, mert a férjére van tekintettel. Ezért nem meri vállalni a vezető feladatokat, vagy a civil életben való szerepvállalást.

Az édesanyja közéleti szerepvállalása tehát követendő példa az Ön számára?
– Igen, merítettem és tanultam az ő életéből, ugyan már nem voltam kislány, amikor polgármester lett, de inspirált. Óriási előnnyel indultam, sokan úgy értékelték, hogy az ő pályáját folytatom. Azt látom, és ezt az ő példájából tanultam meg, hogy a vezetőknek önmagukkal is foglalkozniuk kell. Nem szabad engedni, hogy a munka mindent felülírjon. Akinek családja van, bármilyen közéleti szerepet vállaljon is, tekintettel kell lennie a családjára, és ez nemcsak a nőkre, hanem a férfiakra is érvényes. A támogató családra szükség van, ha valaki vezető funkciót tölt be, de nem szabad elfejtenie senkinek, hogy a családnak is szüksége van az anyára, vagy az apára.

http://felvidek.ma/wp-content/uploads/2012/02/fm_21.pdf