Egy város évszázadai

Szenc város idén ünnepli első írásos említésének hétszázhatvanadik évfordulóját. Szenc városa, a művelődési központtal és a városi múzeummal konferencián emlékezett meg az évfordulóról.
A november 28-ára és 29-ére meghirdetett rendezvényen az érdeklődők előadást hallhattak a mártoni erdő kincseiről és a környező tölgyesek reliktum jellegéről, valamint a mártoni erdő múltjáról és jelenéről. Szó esett a város és a környék településszerkezetéről, a szenci diákok európai egyetemeken való tanulmányairól, a harmincadhivatal újkori szerepéről, és a szenci posztmanufaktúra történetéről. Mária Terézia kora nagyban befolyásolta a várost, így volt előadás a császárné által megalkotott úrbéri regulációról és az azutáni gazdasági és társadalmi életről, a Collegium Oeconomikumról, és a stiftről, melyben iskola majd árvaház is működött, valamint a zsinagógáról és a szenci zsidó községről és a Szent Miklós-templomban lévő szentsírról is szó esett. A város ősi épületeinek történetét is megismerte a közönség. A járás és a környék ő-ző nyelvjárásának kialakulását, nyelvtani rendszerét sokan a konferencián elhangzott előadásból értették meg.
A rendezvény Szenc és környékének éremleletei című kiállítás megnyitójával zárult, melynek társzervezője a Mátyusföldi Muzeológiai Társaság volt. A kiállítás jövő év szeptember 30-áig látható. Strešňák Gábor a múzeum igazgatója, a rendezvény szervezője elmondta: „A konferenciát egy évvel ezelőtt kezdtük szervezni, azzal a céllal, hogy feltárjuk a város múltját, ezt sikerült is teljesíteni. Komoly kutatómunka állt az előadások mögött. Teljesen új információk is előkerültek, volt olyan, amely néhány hete, például a Török Ház átépítésének tervrajzai 1783-ból. A Collegium Oeconomicum helyén, annak kiégése és a felújítás után létrejött leányárvaház tervrajza és annak berendezéséről szóló dokumentumai is előkerültek. A szentmártoni erdő értékeire is felhívtuk a figyelmet. Az itteni tölgyeseknek a maradványa, Natura 2000 európai szintű védettséget élvez, de a szlovák törvények ezt nem ismerik el. Viszont évtizedek óta folyik a kutatómunka, szakmai körökben az egész világ ismeri az erdő értékeit, egy újzélandi egyetem diákjai például ide járnak gyakorlatra, mi viszont erről szinte semmit sem tudtunk. Remélem, sikerül kiadni kötetben az előadásokat és a tanárok ezt használni is fogják. Azt gondolom, hogy ezek a kutatások tovább folytatódnak, ehhez azonban meg kell teremteni a feltételeket, például addig lehet kutatni, amíg van szentmártoni erdő. A régészeti kutatások is tovább folynak, az építkezések új régészeti területeket is feltárhatnak. A levéltári kutatások is tovább folytatódnak.”

Szabad Újság, 2012.12.05.