A Szenci járás magyar lakosságát már a két világháború között megpróbálták elszlovákosítani. E politika keretében zárták be a magyar polgári iskolát, így az itteni gyerekeknek Pozsonyba vagy Galántára kellett járniuk, ha az elemi iskola után az anyanyelvükön akartak továbbtanulni. Ennek nyomán egyre inkább fokozódott az asszimiláció, ami még ma is javában tart.
Vannak települések, ahol a huszadik század elején színtiszta magyar lakosság élt, ma már Vőkön, a legmagyarabb faluban is csak 69,25 százaléknyi magyar él, míg tíz évvel ezelőtt ez az arány még 77,44 százalékos volt.
A legnagyobb fogyatkozás mind arányaiban, mind a számokban Szencen volt, a járási székhelyre – csakúgy, mint a falvakba – rengetegen költöztek be. Ez a tény csak a magyarság arányának csökkenését indokolja, azonban a majdnem nyolcszáz fős abszolút csökkenésre már nem szolgál magyarázattal.
Vannak a járásban olyan települések, ahol a lakók száma több száz lakossal nőtt. Ez még feltűnőbb az olyan kis falvaknál, mint Gútor, ahol 2001-ben 945, míg 2011-ben már 1 438 lakos élt. Érthető, hogy ilyen helyeken, ahova a többségi nemzethez tartozó polgárok költöznek, a százalékos arányok számunkra hátrányosan módosulnak. A járásban összesen 66 265 ember él, ebből 9 134 a magyar nemzetiségű, az az összlakosság 13,79 százalékát teszi ki. A tíz évvel ezelőtti, valamivel több, mint 20 százalékos arányhoz képest ez drámai visszaesést mutat. Az igazsághoz tartozik az is, hogy a járás 4 531 lakosa nem vallott színt nemzetiségi hovatartozásáról.

Szabad Újság, 2012.12.05.

A Szenci járás népszámlálási adatai