A Csallóközben és a Mátyusföldön egyaránt a legtöbb faluban bállal várják a farsangi időszakot. Ezt az esküvők idejének is nevezett néhány hetes időszakot az egyházak és a világiak sem nézték jó szemmel a múltban. Szerintük ez a tobzódásnak és részegségnek az ideje, amit bűnnek tartottak.
A farsangi időszak a vízkereszt ünnepe utáni időszaktól a húsvét előtti negyvennapos böjt kezdetéig tart. Ez idő alatt számos mulatságot szerveztek. Ilyenkor a lakodalmakon kívül maszkabálokat
is tartottak. Az igaz mulatságok farsangfarkán voltak, azaz a hamvazó
szerdát megelőző három napos időszakban, utána kezdetét vette a böjt. A Csallóközben a hamvazószerda előtti napokon, vasárnaptól keddig tartották a legtöbb helyen a farsangolást, az azt megelőző időszakban lakodalmak voltak.
Szenc környékén a mulatozások péntektől vasárnapig tartottak (talán annak köszönhetően, hogy ezen a vidéken az emberek már a huszadik század elején sem kizárólag mezőgazdasági munkából éltek, így a hétköznap munkába járó emberek is részt vehettek a bálon). A Mátyusföld nyugati részén azt tartották, ha rövid a farsang, a csúnya lányok is férjhez mennek, hiszen akkor a legényeknek nincsen idejük válogatni. A farsang kezdetét hangos zajcsinálással kezdték, ez több helyen a gyerekek feladata volt, akiknek a farsangból csak ennyi jutott. Ez az időszak egyébként a tavasz, a természet ébredésének reményében telt. Téltemető szokásoknak is nevezzük őket. Több szokás is kapcsolódik ehhez, ilyen a busó- vagy dőrejárás. Csallóközben reggel indult el a maskarákba öltözött férfiakból álló csoport. Lakodalmast játszottak el. Még a menyasszonyt is férfiak alakították. Állatok is szerepeltek, van ahol a szamárnak volt szerepe, de volt, ahol tehén is kísérte a menetet. A medvének öltöztetett alak is gyakori. Mindennek megvolt a maga szimbóluma. Amennyiben nem volt esküvő a farsang idején a faluban, akkor nem a mennyasszony és a vőlegény volt a főszereplő, hanem két vénlány, akiket általában noszogattak, hogy mért nem mentek férjhez. A menet végigjárta a falu házait, beszélniük nem volt szabad, csak énekelni és mutogatni, gesztikulálni. A ház népétől ajándékokat „kódultak”. Általában kolbászt, sonkát, tojást, italt kaptak. Ezeket egy kosárba gyűjtötték, és a nap végén a kocsmában megszámolták a „hozományt”, majd a falu népével elmulatták azt. A tehetősebb házaknál pénzt is adtak a „násznépnek”. A húsfélét egy hentesnek öltözött legény és segédje gyűjtötte. Sok esetben kísérőjük is akadt a dőrejáróknak. A „betolakodókat” a beöltözött emberek bosszantani szokták, például a borbélynak öltözött férfi bekente habbal a kíváncsiskodó arcát, majd meg is borotválta. Azokba a házakba, ahova nem engedték be őket, betörtek, bemásztak az udvarra – a létra állandó kellékük volt – majd valamit elhoztak, ezt ki lehetett váltani pénzzel, de csak a hajadon lány alkudhatott az ellopott
dolgokra. Néhol ott is elcsórtak ezt-azt, ahol egyébként kaptak adományt. A menetet a Felső-Csallóköz faluiban cigányok is kísérték, csak nekik nem volt maskarájuk, ők ünneplő ruhában jártak. A farsangfarki mulatság végén, ahol folyó volt, ott a maskarások egy magukkal cipelt szalmabábut a vízbe dobtak. Elúsztatták a telet. Ahol nem volt folyó vagy patak, ott elégették a szalmabábut. A tüzet átugrálták, így búcsúztak a téltől. Néhány településen az álarcot és a ruhákat is elégették. Néhol egy kis házikót is hordtak magukkal, azt is elégették. Másutt ilyenkor szentelték fel a fiúkat, akik elérték a 18. évet, így váltak „igazi” férfivá. Húshagyó kedden értek véget a mulatságok, este 9-kor harangszó jelezte a böjt kezdetét.
A farsangi időszakban sok siskát (fánkot) sütöttek. Ez hozta a gazdagságot a ház népének. A siskából a rokonoknak, szomszédoknak is küldtek, ez az összetartozás és a kölcsönös segítségnyújtás szimbóluma volt. Máskor nem lehetett fánkot sütni. A Mátyusföld nyugati részén igazi, lekvárral töltött szalagos fánkot sütöttek. Hozzávalók: 1 kiló rétesliszt, 4 tojássárgája, 1 deci tej, 40 gramm élesztő, cukor, 2 deci olaj, 1 deci rum, csipetnyi só. A hozzávalókat jól kidolgozzuk, kelesztjük, majd fél centiméter vastagra sodorjuk a tésztát. Nagyobb szájú pohárral kiszaggatjuk, lekvárt teszünk a közepébe, majd lefedjük tésztával és kivágjuk őket. Úgy, hogy a lekvár a tészta közepén legyen. Az így elkészített tésztát meleg helyen még egyszer megkelesztjük, majd forró olajban kisütjük. A tészta első felét lefedve kell sütni, majd a fedőt levéve megfordítani a fánkot, ettől lesz szalagos.
A farsang volt az eljegyzések és az esküvők időszaka is. A hagyományok közé tartoznak a tipikus esküvői ételek is. Mindennek megvolt a maga ideje, és az ételek sorrendjén sem volt szabad változtatni. Még a szegényebb családok is megadták a módját gyermekeik kiházasításának.
Az esküvőkön általában több diós sütemény is az asztalra került, ez az egészséget hozta el a pároknak. Így előfordult az esküvőkön diós kifli (pozsonyi kifli), vagy kalács, de népszerű volt a Habos koszorú is. Hozzávalók a tésztához: 17 deka simaliszt, 10 deka vaj (margarin), 7 deka porcukor, 7 deka dió. A hozzávalókat összegyúrjuk, és 3 milliméter vastagságúra sodorjuk, köröket szaggatunk. Ennek közepére szilvalekvárt teszünk. Majd két tojásfehérjét felverünk 25 deka porcukorral, ezt a lekvár köré nyomjuk egy habzsák segítéségével, majd megsütjük. Egyszerűsége miatt
kedvelték, hiszen ezzel a sütemény el is készült, tartós, és előre meg lehetett sütni.
A fő ételek között a disznótoros és a húsleves, majd az éjfél utáni káposzta szinte az összes vidéken megjelent. A Szenc vidékén marha savanyúnak nevezett, vadas stílusra elkészített hús, krumplikrokettal ennek a vidéknek a specialitása esküvői ételként.
Egy kiló marhahúshoz 3 darab répa, egy petrezselyem, egy vöröshagyma, ízlés szerint babérlevél, egész bors, valamint só szükséges. Ezt feltesszük főni, úgy marad szaftos, ha a húst egészben főzzük meg, annyi vízzel, hogy ellepje. Amikor megfőtt a hús a zöldséget átpasszírozzuk, szükség esetén sózzuk és 3-4 deci tejföllel és 2 kanál simaliszttel behabarjuk. A húst szeletekre vágjuk és beletesszük a szaftba, ízlés szerint mustárt is tehetünk hozzá. A krumplikroketthoz megfőzünk egy kiló krumplit, átnyomjuk, teszünk hozzá két tojást és annyi grízes lisztet, amennyit a krumpli felvesz. Ízlés szerint sózzuk, és teszünk hozzá szódabikarbónát, így lágyabb lesz a tészta. Kifliket formázunk, megforgatjuk zsemlemorzsában és bő olajban kisütjük.

Szabad Újság, 2013.01.16.

Marha savanyú