Takács András néptáncgyűjtő, a felvidéki magyar néptáncmozgalom egyik megalapítója tartott előadást a Csemadok múltjáról a szervezet pozsonyi székházának nagytermében.
A ligetfalui alapszervezet rendezvényén Takács András a megalakulásról és a szervezet kiépítéséről, valamint az azóta hagyománnyá vált rendezvények kezdetéről is beszélt. A második világháború után megfélemlített magyarság a kulturális értékek felé fordult. Ezzel is magyarázható, hogy az 1949. március 5-én megalakult Csemadoknak rövid idő alatt számos alapszervezete és tagja lett.
A szervezet pozsonyi alakuló ülését Lőrincz Gyula, Major István és Ondrej Pavlík hívta össze. Háromszáz küldött vett részt az első gyűlésen. A jelenlévőket a kultúra területén tevékenykedő személyekből válogatták. A szervezet a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók
Kultúregyesülete, rövidítve a CSEMADOK nevet kapta. A szervezet neve többször változott, de a fogalommá vált mozaikszó megmaradt. Az intézmény 1993-tól a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség nevet viseli. A Csemadok első elnöke Lőrincz Gyula volt. A megalakuláskor neves írót, Fábry Zoltánt örökös tiszteletbeli elnöknek választották. Az első szervezet még március 20-án Érsekújvárott alakult meg, majd Muzsla, Rozsnyó és Somorja is csatlakozott a mozgalomhoz. 1952 májusában már 380 alapszervezete és 34 995 tagja volt a Csemadoknak. Az intézmény anyagi bázisát a havi tagdíjbefizetések biztosították. Munkájukat az is segítette, hogy ezekben az időkben már működtek magyar iskolák és megindult a magyar lapkiadás is. A Csemadok adta ki a Fáklya majd a Hét című lapot. Takács András 1951 őszén kezdett a Csemadokban dolgozni, akkor a pozsonyi alapszervezetben már működött egy énekkar és egy színjátszó csoport. Nem sokkal később a Népes táncegyüttes is megalakult. Az ősbemutatót 1954-ben Pozsonyban a Nemzeti Színházban tartották, rá egy évre a hatalom 1955-ben a Népest feloszlatta.
A Csemadok gyűjtő munkát is végzett, mellyel a hagyományőrző csoportokat is segíteni kívánták. Nagyjából tízezer méter film, kiadványok és tanulmányok sokasága őrzi ennek nyomait. A Csemadok hiánypótló tevékenységet végez ma is a magyar kultúra területén. Takács András azonban arra is felhívta a figyelmet, annak ellenére, hogy a szervezetnek fizetett alkalmazottjai is voltak (volt olyan időszak, amikor 92 dolgozóval működött a Csemadok), a legfontosabb munkát az alapszervezetek aktivistái látták el.

Szabad Újság, 2013.06.05.