Gútor község Somorjától öt kilométerre található, és egykor magyar dalu volt. De éltek itt zsidó családok is. A második világháború után a helyzet megváltozott. A 2001-es népszámláláskor a község még magyar többségű volt, de ez mára minden bizonnyal módosult, hiszen akkoriban még csak 945 lakosa volt a településnek, napjainkban pedig az állandó lakhellyel rendelkezők száma eléri az 1455 polgárt. Talán a kedves olvasó is sejti, ez a nagymérvű növekedés nem a természetes
szaporulatnak köszönhető. De a községet nem hivatalosan még többen lakják.
A rossz nyelvek szerint szlovák cégek vásárolták fel a telkeket, és lakókat költöztettek a lakásokba, sorházakba, akik közül nagyon sokan nem jelentkeztek be állandó lakhelyre Gútorra. Nem az a célunk, hogy ennek a hírnek utána járjunk, de annyi igaz, sok család él ezen a településen is úgy, hogy csupán a család egy tagja jelentkezik be hivatalosan.
Korábban már a polgármester, valamint önkormányzati képviselő is nyilatkozott a községben kialakult helyzetről, most ezért más forrást választottunk. Az egyik politikai párt elnökét, Földes Györgyöt kérdeztük, aki egyébként tagja a Csemadoknak is. A Csemadokról ő sem nyilatkozott másként, mint Réte és Éberhard esetében olvashatták: véleménye szerint a szervezetnek fontos szerepe van a magyarság megmaradásában. A Csemadokra jelentős feladat hárul a kulturális élet fenntartásában is. A magyar kisiskola 2008-ban bezárt, mivel nem volt elég kisdiák. Igaz, a nyugdíjas klub tagjai gyakorta hazafias nótákat is énekelnek programjaikban, de mindez kevés a megmaradáshoz. Ottjártunkkor
éppen falunapot tartottak. A szentmise kétnyelvű volt, s mint utólag megtudtam, ezt nehézségek árán sikerült csak elérni. Pedig ha az iskola után elveszik a templom is, az már a véget jelenti. Miután Gútoron 2008-ban bezárt a magyar iskola, ebben az évben már csak szlovák elsőáldozás volt, a magyaroknak így Somorjára kellett vinniük gyermekeiket. Holott 10 évvel ezelőtt még csak magyar nyelven tartottak misét. Addig is jártak szlovákok a templomba, de ők javarészt ideházasodó hívők voltak, és nem zavarta őket a magyar Istentisztelet. Az új telepesek viszont sérelmezték a szlovák mise hiányát.
Ezek a nem éppen kedvező hírek váratlanul értek, még annak tudatában és, hogy a falu lakosainak száma az elmúlt években megduplázódott. Ezek után pedig egy kellemes meglepetés is ért. Ahogyan képünkön is látják, a faluban a negatív példák ellenére kétnyelvű utcanév- és közterület jelző táblákat látni. Földes György kérdésünkre elárulta, ez is a Csemadoknak köszönhető, hiszen ők szorgalmazták, hogy nem csak szlovákul, hanem magyarul is tegyék ki az utcák neveit. Még az irányjelző táblákon is két nyelven olvashatjuk, mit és hol találunk. Még egy pozitívumot meg kell említenünk a községgel kapcsolatosan. Szlovákiában még mindig nagyon kevés helyen emlékeznek meg Esterházy Jánosról. Gútoron emléktáblája van, a Szent Donát parkban. A betűk kicsit kopottak, de a múlt és a mártír politikus tisztelete él. Érdekes párhuzam, hogy a község 1948- ban „új” nevét egy szlovák hazafiról, lapszerkesztőről kapta, aki a szlovák nyelv terjesztésében szerzett érdemeket. Nem sokkal később elkezdődött a település szinte teljes elszlovákosodása. Pedig ez a település egyben bástya is, hiszen egyszer már újra indították a magyar iskolát. Az intézmény később ismét bezárta kapuit, ennek oka, hogy a magyar szülők is a szlovák iskolát választották csemetéiknek, és négy gyerekkel már nem tudták fenntartani a magyar oktatási intézményt. Pedig ha akkor a magyar szülők bölcsen döntöttek volna, még ma is lenne remény. Hiába énekel tehát a nyugdíjas klub, ahova csupán őslakosok, magyar nyugdíjasok járnak, a népdalok mellett hazafias, nemzetébresztő nótákat. Az énekek süket fülekre találnak!

Szabad Újság, 2012.7.4.