Miután ezt a naplót azért írom, hogy legyen nyoma annak, ami történik körülöttem, így utólag számolok be arról, amik történtek az elmúlt 2-3 hétben. Nyilván gyűlésekről, egyeztetésekről felesleges beszámolnom, mert az az olvasót nem érdekli. De elkészült az újfalusi (Dunaújfalu és Dunasáp)szórólap és meghívó.
És voltam színházi előadáson, amit azóta otthon, ha valami megy az agyamra emlegetek. Ugyanis az Anconai szerelmesek (a www.szenc.sk oldalon képeket is talál a kedves olvasó az előadásról) a komáromi Jókai színház előadásában méltán nyerte el a közönség kedvencét, a kedvenc részem az volt belőle, amikor a "menyasszony" azzal akarta elriasztani "vőlegényét", hogy azt játszotta, megbolondult. Miközben mindenütt libákat látott maga körül.
Utána rétén is járta egy előadáson, a diószegi HAHOTA előadásán a közönség énekelt a szereplőkkel,és a végén állva tapsoltunk. De az egész alatt történt egy olyan kedves kis dolog is, amit facebookos ismerőseim egy ideig ott olvashattak az "állapotomban". Az egyszerűség kedvéért azt a szöveget másolom ide. ‎...tegnap olyat láttam.. :) Rétén voltam a HAHOTA előadásán, ami fantasztikus volt, de nem ez volt az az ún. "olyan" :D az egyik szereplő kisfia, 2 éves, hűségesen tapsolt is, csak után vszínű megunta, nos szórakoztatásul anyukája kotort egyet a táskájában - gondoltam most a kicsi kap egy dudlit, vagy vmi játékot, de nem......
anyukájától egy kis könyvecskét kapott... kedves szülők, azt hiszem, ez a követendő példa :)

21-én pedig mindenkit várok délután 3-kor a dunaújfalusi klubba kampányrendezvényünkre.