1132-ben ezt a területet Pomsa és Botou (őket IV. László emelte nemesi rangba, a Pozsonyi vár visszafoglalásáért jutalmul) között felosztották, Sáp és Pomsa valószínűleg Pomsa kezére került. Az akkori Pomsa területe a mai Dunaújfalu kataszterében található, ma ezt a területet hívják a lakosok Pomsai Dűlőnek, ez a falu a kápolna körül terült el. Dunaúfalu területébe olvadt bele Csandal is. A falu érdekessége, hogy egyébként írásos említése Pomsa néven csak az 1328-as évből került ki, holott Pomsa ezen a területen falut birtokolt, ez lehetett a Dunaújfaluba olvadt Csandal (ennek nevét a falusiak a Csandali Dűlő elnevezsében szintén őrzik - ez a terület a Zonctorony felé vezető föld út mentén van). A két települést Pomsát (később Pomsaházát) és Sápot több okirat is együtt említi, miközben kiemelik: található itt még egy Csanadal nevű település is. A kettőből, alakulhatott ki Újfalu, melynek elnevezése az új területre utal. Néhány okiratban viszont találni arra is utalást, hogy Duna-Újfalu Pomsából alakult ki. Mások szerint a királyi intézkedések következtében Sáp településtől keletre 1287-ben egy új önálló nemesi birtokon jött létre Újfalu névvel. Ekkor említik meg azt is, hogy Csandal föld feldarabolásából keletkezett Sáp is,
még 1287 előtt, ami akkoriban kétségkívül nagyobb lehetett, mint ma. Sáp községet először 1256-ban említik oklevelek, a nevét tulajdonosáról kaphatta, nevezték Botho de Sapnak, Saapnak, Alsosapnak, Nogozapnak is.
A ma használatos Duna- előtag a két település nevében arra utal, hogy a mai Fekete-víz a Duna egyik ága volt.
Püspöki Nagy Péter: Boldogfa című kötetének felhasználásával: NT

A cikk szlovákul is elolvasható.

A cikk a duanújfalusi községi lapban jelenik meg.