Lássunk tisztán! Mi az igazság a nemzeti jelentőségű intézményeinkről?

berenyi-sajto-640x409.jpg

A napokban napvilágot látott álinformációkra és rágalmakra Berényi József, a Magyar Közösség Pártja elnöke sajtótájékoztatón reagált. Az információ szerint Berényi József, illetve az MKP dönti el, hogy kik kerüljenek fel a nemzeti jelentőségű intézmények közé, amely alapján a magyar kormányzat alanyi jogon ad normatív támogatást intézményeknek.

A magyar állam először 2012-ben készített listát a nemzeti jelentőségű intézményekről, ekkor tíz felvidéki szervezet került fel a listára. Arról, hogy készüljön egy lista, amely összegyűjti a legfontosabb nemzeti intézményeket, a Magyar Állandó Értekezlet döntött 2011. november 23-24-ei ülésén, ezen fogadták el a kritériumrendszert is. Azok a társulások és intézmények, amelyek felkerültek a listára normatív támogatásban részesülnek, és nem kell részt venniük a pályáztatásban. Semjén Zsolt, az akkori nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes 2012 februárjában azt nyilatkozta: „akik kiszámítható partnerek a nemzetstratégia tekintetében, azok kiszámítható, speciális finanszírozást fognak kapni. Az érintett intézmények listáját a Bethlen Gábor Alap honlapján teszik közzé.”

Nemzeti jelentőségű intézménnyé válhat az a szervezet, amely a közösség és a magyar nyelv megmaradásáért dolgozik. Fontos, hogy a szervezet országos szintű tevékenységet folytasson és kiszámítható legyen a tevékenysége. 2012 óta a felvidéki szervezetek listája bővült. A MÁÉRT-on született döntés értelmében javaslatot a Magyar Közösség Pártja elnöksége tehet. Ez utóbbit kritizálja a Szlovákiában magyar nyelven megjelenő napilap.

A 2015-ös évben 11 szervezetet jelölt a nemzeti jelentőségű intézmény közé a Magyar Közösség Pártja. A Csemadokot, amely a legnagyobb kulturális szervezetünk, több mint negyvenezer taggal Közép-Európában is egyedülálló. A Selye János Egyetemet, amely az egyetlen magyar nyelven oktató egyetemünk. A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségét, amely szakmai és érdekképviseleti feladatokat is ellát. A Fórum Kisebbségkutató Intézetet, amely többek között hiánypótló kötetek kiadója, kutatóközpont. A kassai Thália Színházat és a Komáromi Jókai Színházat. A Pro Civis Polgári Társulást, amely törvényeket fordít, de lefordították a Szlovák Köztársaság Alkotmányát is, valamint kérelmeket is átültet magyar nyelvre. Az Önkormányzati Szabadegyetem szervezője. A Szlovákiai Magyar Televíziósok Szövetségét. A Szlovákiai Magyar Cserkészszövetséget, amely gyermekkortól foglalkozik a magyar fiatalok identitástudatának megerősítésével, szórványtelepüléseken is. A Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségét, amely többek között sporttehetségek felkarolását is felvállalta. És a Szövetség a Közös Célokért irodahálózatot, amely például a Magyar Igazolványok kezelője. Az MKP elnöksége a 2016-os évben bővítette a leadott listát a Szlovákiai Magyar Írók Szövetségével. Valamint javasolta tovább bővíteni a listát. A javaslatba a következő intézmények kerültek: Kulturális és Közművelődési Központ (a Református Egyház társulása), a kassai székhelyű Rovás Polgári Társulás, a mezőgazdászokat tömörítő Gazda Polgári Társulás, a Szőttes Kamara Néptáncegyüttes, a katolikusokat tömörítő Jópásztor Alapítvány és a Kortárs Magyar Galéria, amelyhez hasonló nincs a Kárpát-medencében. A felsoroltakból is látni, hogy a felvidéki magyarság jelentős szervezetei kerültek a listára. Olyanok, amelyek tevékenysége hiánypótló és nemzetmegtartó. De állami feladatokat is ellátnak, hiszen a törvények fordítása, kultúránk és hagyományaink életben tartása, az iskolai statisztikák elkészítése és a tehetséggondozás olyan feladatok, amelyeket törvények írnak elő. Ezek a szervezetek pedig ilyen és ehhez hasonló feladatokat végeznek.

Berényi József szerint a napilap el akarja tussolni a Most-Híd körül kialakult botrányokat, ezért lendült aljas támadásba a Magyar Közösség Pártja ellen. „A Magyar Közösség Pártja megnyitotta 2016-os parlamenti választási listáját. Fiatalok, függetlenek, civilek, társadalmi szervezetek jelenléte igazolja, hogy nyitott, az új elképzelések iránt fogékony a mai MKP. Nem kellet sokat várni arra, hogy a Most-Híd és a hozzájuk közel álló Új Szó intenzív lejáratási kampányba kezdjen mindenki irányában, akivel az MKP meg tudott egyezni a közös lista kialakításáról. A legnagyobb támadást az MKP – Csemadok-összefogás kapta, mondván, a Csemadok csak 1989 előtt kötelezte el magát, azóta nem. Azok, akik ezt állítják – lásd: Most-Híd és Új Szó – pontosan tudják, hogy ez nem igaz. Ezért nyugodt szívvel mondhatom: hazudnak.” – írta nyílt levelében a párt elnöke.

Berényi József a sajtótájékoztatón elmondta: sajnálja, hogy a választások előtt néhány héttel ilyen kérdésekkel kell foglalkoznia. De a lejárató kampányra mindenképpen reagálnia kell. Az elnök kiemelte: egyik szervezetet sem keresték fel, hogy kampányoljanak a párt mellett. A Csemadok-tagok döntötték el, hogy segítik az MKP jelöltjeit a választásokon. Nincs ebben semmi furcsa, hiszen az elődpártok listáin is szerepeltek a Csemadok tagjai és a Magyar Koalíció Pártja megalakulása óta minden választáson volt olyan jelölt, aki a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség, azaz a Csemadok elnökségében is dolgozott. Érdekes, hogy néhányan éppen most találnak ebben kivetnivalót.

Amikor a párt összeállítja a nemzeti jelentőségű intézmények listáját a régiós elnökségi tagok javaslatait is figyelembe veszik. Fontos, hogy olyan szervezetek kerüljenek a listára, akik országos szintű tevékenységet folytatnak. Ennek köszönhetően a listán olyan intézmények szerepelnek, akik a felvidéki magyarság megmaradásáért fejtik ki tevékenységüket.

A sajtótájékoztatón jelen volt az az újságíró is, aki a lejárató kampányt folytató cikket megírta. A szerző egyébként korábban a kormányhivatalban dolgozott, éppen akkor, amikor az botrányoktól volt hangos. Akkor, amikor a kisebbségi kultúrák finanszírozására szánt pályázati támogatások utalása csúszott. Akkor, amikor aránytalan különbségekkel ítéltek meg pénzösszegeket a Most-Hídhoz közeli szerkesztőségnek, például a Szabad Újság rovására. Berényi József kiemelte, a nemzeti jelentőségű intézmények listája ellen eddig csak az Új Szó emelt kifogást. De arra a kérdésre, kit javasolnának még felvenni a listára, nem kapott választ. A megkérdezett volt hivatalnok, újságíró arra sem válaszolt, ők annak idején miért vonták meg a Szabad Újságtól a támogatást.

Berényi József elmondta azt is, nem lépnek kapcsolatba azokkal a szervezetekkel, amelyeket jelölnek a nemzeti jelentőségű intézmények közé. Hiszen ezeknek az egyesületeknek a tevékenysége ismert. Egyik szervezettől sem kértek az ilyen szintű támogatásért cserébe támogatást a parlamenti választások előtti kampányban. Azok a civilszervezetek, amelyek nem kerülnek fel a listára, pályázhatnak a Bethlen Gábor Alaphoz. A döntés ez esetben is a magyar hivatalok feladata. Ahogyan az is, az ajánlott listát elfogadják-e, és elfogadás után, mennyit szánnak az adott polgári társulásoknak átutalni.

Az aljas támadások kapcsán Őry Péter, a Pro Civis Polgári Társulás elnöke is nyilatkozatot tett közzé. „Néha nem árt(ana) elgondolkodni az ok-okozati összefüggéseken, a sajtó által meglovagolt egy-egy témakör következményein sem. Amennyiben a civil szféra működését kérdőjelezi meg bárki, annak illene foglalkoznia azzal is, kiket bánt valójában. Elvégre mindazoknak a társadalmi megbecsülését is becsmérli, akik önkéntes munkát végeznek a közjó érdekében. Teszik ezt helyi, regionális és országos szinten. Gyakorló polgármesterként is ki kell állnom mindazok mellett, akik vért adnak, helyi szinten a gyereksportot szervezik, hetente többször szabadidőben összefogják a nyugdíjasokat, a helyi iskola szülői szövetségben tevékenykednek, akik közösséget hoznak létre egy kórus működtetésével, gondozzák a vadállományt, önkéntes tűzoltók és még sorolhatnám. Politikai megközelítésben sem kevés – véleményem szerint –, hogy regionális vagy helyi szinten nincs olyan aktív közösségi személy, aki legalább egy civilszervezetnek ne lenne a tagja, ne segítené annak munkáját. Faramuci helyzet, de ki kell mondani: aki társadalmilag (civilként) nem aktív, vagy nem volt aktív, azaz nem tart kapcsolatot közösségével, az annak valós gondjait sem ismeri, megoldási elképzelései sincsenek és a közösség politikai támogatására se nagyon számíthat. Amennyiben pedig ez igaz, akkor: miért is kell a még mindig jól működő önkéntességet előtérbe helyező civil szférát meggondolatlanul a társadalmi közbeszédben ellehetetleníteni?”

A magyar közösségnek olyan sajtóra van szüksége, amely magyar identitásában megerősíti – véli az MKP elnöke. Olyan sajtóra van szükségünk, amely augusztus 20-án megemlékezik államalapító Szent Istvánról. Olyan sajtóra, amely nem csupán egy képpel jelzi, a szomszédos országban államünnep volt. Nem olyan lapra van szükségünk, amely augusztus 20-án és 21-én a lap hasábjain úgy tesz, mintha nem is lett volna nemzeti ünnepünk.

Neszméri Tünde

Fotó: a szerző

(Megjelent a Szabad Újság február 3-i számában.