Fényes Elek 1851-ben azt írta: „Magyar-Bél, magyar helység, Pozson
vgyében. Fekszik ut. p. Cseklész és Szencz között,n az országúttól yugotra. Ékesiti a Góka uraság roppant várkastélya, mellyet hajdan gr. Csáky Imre cardinális épittetett, s honnan a keletre terjedő rónaságra igen gyönyörű és távoli kilátás esik. Németbél, magyar falu, Poson vmegyében, Magyarbéltől egy fertály járásra."
Fényes Elek akkoriban még két településként említi Magyar-és Németbélt, amit 1960-ban egyesítettek. A községnek ekkor még volt magyar iskolája is. Majd bezárt. Később 4 osztályos kisiskola nyílt a magyar gyerekeknek, de a szülők érdektelensége miatt ez is bezárt. Hosszú kálvária volt, nem a helyi, hanem a szomszédos szenci magyar alapiskolába íratták be gyerekeiket a szülők, így az iskola megszűnt. Lett volna esély megmenteni… Kár érte. Mert, ahogy a mondás tartja: amiről önként lemondunk, annak visszaszerzése szinte lehetetlen. Azóta csupán néhány gyermek jár a Szenczi Molnár Albert Alapiskolába erről a településről.
Ma a településen mind a Csemadok, mind a Magyar Koalíció Pártja aktívan bekapcsolódik a kulturális életbe, amely Magyarbélen elég színes, hiszen több civil szervezet működik a településen, még nyugdíjas klubja is kettő van. De van kertészszervezet is, amelyről nemrégiben írtunk, a helyi kastély parkjának kitisztítása kapcsán. A falu gondjai nem is ebből adódnak. A településen 10 év alatt 41,37 százalékról 30,47 százalékra csökkent a magyarság részaránya, elsősorban a beköltözéseknek köszönhetően. És mint ahogy a környező településekre költözők többsége nem jelentkezik be állandó lakhelyre, itt sem. Tehát az ott élők arányát tekintve Magyarbélen a helyzet még rosszabb, de azért még az ember megérteti magát magyarul.
A magyarbéliek jó kapcsolatokat ápolnak magyarországi testvértelepülésükkel, Szannyal. Ahogyan már más települések esetében is megállapítottuk, ez a magyar nyelv megőrzése szempontjából is fontos. De az sem mellékes szempont, ha aktív a Csemadok, hiszen kultúramegőrző szerepe van. Ennek is köszönhető, hogy például a falunapok, és más községi ünnepek alkalmával magyar kulturális programok is vannak. A község németbéli fele már összenőtt Szenccel. Olyannyira, hogy a Szencen élő, de Németbélhez közel eső városrész lakosai azt hitték – Magyarbélen élnek. Talán furcsának tűnik a története. A falu tőszomszédságában felépült lakónegyed, családi házakkal, kis utcákkal teljesen összeépült Magyarbéllel, holott Szenchez tartozik. Az itt élő lakók önmagukról azt mondják, ők Magyarbélen élnek. A gyermekeiket is a magyarbéli óvodába szerették volna beíratni, hiszen az közelebb van lakóhelyükhöz, mint a városi óvodák. Hely hiányában azonban a polgármester nem tudta elhelyezni a gyermekeket.
A község egyik alkalmazottja elmondta, gond abból adódik: annyi kisgyermek van, hogy nagyobb óvodára lenne szükség, még így is, hogy a volt magyar iskola helyén létrehoztak óvodai osztályt. Az iskola gyereklétszáma is szaporodik, bár sok betelepülő gyermekét inkább nyelviskolába vagy valamelyik fővárosi oktatási intézménybe íratja. Esetleg az ötödik osztályt kezdik meg a nyolcosztályos gimnáziumok valamelyikében a tanulók, amivel az alapiskola gyermeket veszít. A falu nem csak ezzel a gonddal küzd. Annak idején, még az előző polgármester, szennyvíztisztító építésébe kezdett a szomszédos falukkal. A most hivatalban lévő polgármester a két szomszédos településnek azonban visszaadta a pénzét, mert rájött, annyi családi házat kell rákötni a hálózatra, hogy Magyarbélnek a berendezés egészére szüksége van. Így a falu az egyik szomszédos településsel
most vitában áll. A község ennek ellenére fejlődik, mégha gondot is jelent a pénzszerzés, hiszen Pozsony megyei településként az Európai Uniós Alapokból a falu nem meríthet. A településen nagyon sokan élnek állandó lakhely nélkül, bár igényeik nekik is vannak, és a falunak mind a közvilágítást ki kell fizetnie, mind az utakat karban kell tartania.

Szabad Újság, 2012.08.15.