Sokunk emlékezetében még a mostani március 15-i ünnepségek is nagyon frissek, de a majdnem 10 évvel ezelőtti sajnos, már nagyon halvány emlékkép...

Elgondolkodtató, vajon mit jelent március 15-e a fiataloknak, mondjuk nekem, vagy a csoporttársaimnak, esetleg a fiatalabbaknak. Arra nem vállalkoztam, hogy kimenjek az utcára és megkérdezzem, attól féltem, még gyanúsan néznek rám, ehelyett inkább mesélek...
Mint minden magyar településen, vagy olyan helyen, ahol van magyar emléke az 1848-49-es szabadságharcnak, Nyitrán is minden évben tartanak megemlékezéseket. DE! A múlt évben, sajnos, nagyon szomorúak is voltak az ünnepségek, ugyanis az előző években az itt tanuló magyar diákok együtt ünnepeltek, de tavaly kettészakadt a társaság, és a hagyományos Zobor-túrára március 14-én és 15-én is sor került. Emlékszem 2000-ben még egy kisebb tömeg túrázott és emlékezett együtt, de 2001-ben szomorúan tapasztaltam ennek ellentétét, alig voltunk húszan. Az ünneplés, emlékezés így ugyan meghitt volt, de volt benne valami keserűség és fájdalom, amikor is egy forradalmat ünnepelve – aminek az összetartást is kellene jelképeznie – mi inkább mint aki haragszik a másikra, egyáltalán nem fogtunk össze.
Remélem a jövőben ez nem így lesz, és az eddigi terveink szerint együtt megyünk fel a Zoborra, hogy megemlékezzünk e történelmi eseményről.
Persze nem csak keserű emlékeim vannak, amikről március 15-ével kapcsolatban beszámolhatnék, de talán az emberi tulajdonságok terén ebből tanultam a legtöbbet, hiszen, mi együttműködés helyett – ki tudja, miért – a széthúzást részesítettük előnyben.
Sajnos vannak még negatív élményeim március 15-ével kapcsolatban, bár azt nem lehet élménynek nevezni. Arra gondolok, hogy sok helyen minden igyekezet ellenére sem lehet megemlékezéseket szervezni, és ez nem a tiltásnak, hanem a teljes érdektelenségnek köszönhető. És sajnos, nem csak ez iránt, hanem amúgy, minden iránt, amiben egy kis magyarságot lehet felfedezni, talán félelemből, talán emberi butaságból, nem tudom, és talán jobb is nem tudnom.
Egyet remélek, hogy a magyarság legalább még 1100 évig itt lesz a Kárpát-medencében, mert igenis tudunk mit adni az emberiségnek.

Tünde, IFI, 2002. április