Megemlékezések Pozsony környékén

Kisfaludyak.jpg

A magyar szabadságharc 165. évfordulóján az időjárás nem kedvezett a megemlékezéseknek, több szabadtéri rendezvényt nem tartottak meg, illetve lehetőség szerint kultúrházakban emlékeztek.
A zord idő ellenére Pozsonyban, Gútoron és Boldogfán is megtartották a szabadtéri megemlékezést március 15-én.
Pozsonyban tíz éve ünneplik a pozsonyi és a szenci magyarok az 1848–49-es szabadságharcot a Medikus-kertben. Idén rövidített programmal, nagyjából kétszázötvenen. A megemlékezést a Híd Vegyes Kar a Szózat eléneklésével kezdte, majd Jakubecz László József Attila Levegőt! című versét adta elő. Az ünnepi szónok, dr. Balogh Csaba, Magyarország pozsonyi nagykövete beszédében kifejtette „1848-ban ugyan már közel ezer év telt el attól a pillanattól fogva, amikor népünk államot alapított a Kárpát-medencében, de csak a forradalom, s majd az azt követő másfél év szabadságharca alatt született meg nemzetünk a különböző társadalmi rétegekhez tartozó egyének akarategysége. Petőfi Sándor egyszerű szavakkal és közérthetően fogalmazza meg a forradalom esszenciáját: »Szabadság, szerelem e kettő kell nekem «. A márciusi ifjak, majd az első független magyar kormány hittek benne, hogy a szabadság, a társadalmi igazságosság és felemelkedés, illetve az egyén boldogsága és jóléte csak együtt teremthető meg.”
Balogh Csaba elmondta: csak az a nemzet képes ellenállni a válságnak, amelynek egységes a szövete. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a népek tavasza hozta meg a magyarországi nemzetiségek felemelkedését is, hiszen ebben az időben váltak igazán nemzetekké.
Gútoron a helyi nyugdíjasklub ünnepi műsorával, Boldogfán a hősök szobránál a magyarországi Boldog község kulturális programjával tisztelegtek a hősök emléke előtt március 15-én. Somorján a pipagyújtó emlékhelyen nyugvó honvédek sírjánál elmaradt a március
15-ei megemlékezés, csupán a civil szervezetek képviselői koszorúzták meg az emlékművet, majd a kultúrházban tartottak ünnepi műsort.
Március 16-án Szencen a Kisfaludy-síroknál koszorúztak a civil szervezetek. Az alapiskola diákjainak műsora után Strešňák Gábor, a városi múzeum igazgatója elmondta: Kisfaludy István korának kiemelkedő szenci személyisége volt. Az ő személyén keresztül emlékezünk meg azokról az egyszerű hazafiakról, akikről kevés szó esik, de a magyar szabadságot a szívükön viselték. A koszorúzás után az ünneplők a városi múzeum épületében meghallgatták Lelovics Tihamér peredi helytörténész előadását a peredi csatáról és annak következményeiről.
A környék stratégiai jelentőségét a Vág folyó adta, itt zajlottak le a szabadságharc legjelentősebb csatái. A mátyusföldi településen 1849. június 20-21-én lezajlott csatában a magyar sereg sajnálatos módon vereséget szenvedett. A magyar veszteségek óriásiak voltak, nagyjából 3000 katonát veszítettünk, míg az orosz–osztrák haderő csupán százötven főt veszített. A honvédok több tömegsírban fekszenek. A faluban még 1869-ben, közadakozásból az elsők között Magyarország területén emlékoszlopot emeltek.
Március 17-én Éberhardon és Rétén emlékeztek meg a szabadságharcról. Éberhardon Petőcz György emlékművénél a Himnusz eléneklésével kezdődött a megemlékezés. Az Éberhardon született hős Pozsony vármegye másodispánjaként vett részt a szabadságharcban. 1849 májusában a császáriak elítélték és agyonlőtték, emlékét szülőfalujában tábla őrzi. Gaucsík István történész, ünnepi szónok kiemelte: abban az időben a trikolór alatt harcolók között senki nem tett különbséget a nemzet, a vallás és a társadalmi osztályok között, mindenki a szabadságért harcolt. A forradalom ugyan elbukott, de vívmányairól nem szabad elfeledkeznünk, hiszen az áprilisi törvények egy más világot teremtettek meg, amelyet eltörölni már nem lehetett. Sándor Zoltán, Magyarország pozsonyi nagykövetségének tanácsosa Orbán Viktor miniszterelnök szavait tolmácsolta. Bognár Tamás és Bognár László, valamint a helyi alapiskolások éneke és Író Erzsébet szavalata tette meghitté a koszorúzást.

Szabad Újság, 2013.03.20.