Megférnek egymás mellett a keresztény és a pogány hagyományok

Azt nem tudni pontosan, miért december 25-én ünnepeljük karácsonyt, talán a pogány szokásokat nem merték teljesen eltörölni a keresztények. A kereszténység felvétele előtti időkben ugyanis az emberek ekkor ünnepelték a téli napfordulót. Ennek is köszönhetően a karácsonyi szokások között megmaradt több ősi, pogány szokás, vidékünkön elsősorban az uráli vidékről magunkkal hozott szokás, melyet ma is tartunk.

A karácsonyi szokások nem csupán a december 24-e és 26-a közötti időszakra esnek, hanem egyesek szerint már a Márton napi liba és új bor ünnepe is hozzátartozik. A Katalin-napi mondás, mely szerint, ha Katalin kopog, karácsony locsog, már jobban kapcsolódik az ünnephez. Ezen a napon Katalin-ágat vágnak (gyümölcsfáról), mely kizöldül karácsonyig. Több olyan szokás is van ebben az időben, amely termékenységvarázslásnak, vagy párhozó szokásnak nevezhető, ezek sem a keresztény ünnepkörből származnak, attól régebbi hiedelmek. Ezek közé tartozik Borbála- és Lucanapja is. Ilyenkor is vannak olyan szokások, mely „eredménye” karácsonyra várható. Eddig írjuk például a Lucanaptárat, vagy kezdjük készíteni a Luca széket. Erre az éjféli mise alatt állt fel a készítője, aki aztán meglátta a boszorkányt. Az illetőnek el kellett menekülnie, hogy a boszorkányok el ne kapják, ennek érdekében mákot szórt maga után, amit a madárrá változott ártó szellemek felszedtek. Hazaérve a Luca széket el kellett égetni, így lehetett megmenekülni a boszorkányoktól. Több vidéken szokás a zajkeltés, állatbőrbe öltözés karácsonykor, ez az ártó gonosz szellemek elűzését szolgálja. Néhol a házigazda kiment az udvarra és a levegőbe lőtt, ezzel riasztotta el a gonoszt. Vannak vidékek, ahol nem minden gazda, hanem csak egy lőtt az égbe, ez jelezte az egész falunak a vacsora kezdetét.
A gazdasszony mindent az asztalra készített a szentestei vacsorához, mert evés közben nem volt szabad felállnia. A Csallóközben és a Mátyusföldön voltak olyan faluk is, ahol csak 27-én szedték le az asztalt, addig minden maradékot ott hagytak. Másutt a morzsákat az állatoknak összegyűjtötték, hogy egészségesek maradjanak. A karácsonyi asztal elképzelhetetlen hal, bejgli és dió nélkül, több helyen ma is szokás almát tenni az asztalra, mivel a kerek alma, a kerek, összetartó család szimbóluma is volt. A piros almát aztán az összetartozás jegyében annyi felé vágták, ahány tagja van a családnak, és közösen fogyasztották el. Keleten szokás volt, hogy a meleg patkóval, azaz a bejglivel a hajadon lányt kiállították a kapuba. A hagyomány szerint olyan nevű férje lesz a lánynak, amilyen nevű férfi elsőként ment el mellette, ez a tradíció még a 20. század végére is megmaradt néhány településen. Néhol a bejgli aljára előbb keresztet karcoltak, majd az első szeletet az állatoknak adták. Több terülten, így a Csallóközben és a Bodrogközben is mákos gubát, vagy mákos bobájkát ettek.
Az egész magyar nyelvterületen szokás volt a dióevés ilyenkor. Minden
családtagnak jutott egy szem feltöretlen dió, amit a vacsora előtt törtek meg. Akinél egészséges dió volt, az a következő évben egészséges maradt. A karácsonyi ostya már régen hagyományos étel ilyenkor, fokhagymával és mézzel megkenve egészséget hozott az emberekre. Katolikus vidékeken az ostyát a plébános hordta szét az emberek között, amiért cserébe gyümölcsöt kapott a ház népétől.
Karácsonyi szokás a betlehemezés is, ezt eredetileg a templomokban, később a házakat végigjárva adták elő gyermekek, sokszor állatok is szerepeltek benne. Sok helyütt ma is eljátsszák a Jézus születéséről szóló történetet, de most már ismét inkább a templomokban. Keleten nem csupán a pásztorok jártak a szent családdal, hanem angyalok és ördögök is kísérték a szállást keresőket.
A karácsonyhoz fűződő szokások december 28-án, aprószentek napján folytatódik. Ilyenkor a gyerekeket megvesszőzték, ezzel gondoskodtak”
arról, hogy a kicsik egészségesek maradjanak, hiszen mindegyikük egy apró szent, akit Heródes király a gyermek Krisztust keresve megöletett. Karácsony másnapján a férfiak egészen év végéig regölni is jártak. Az ősi magyar vallásból maradt ránk ez a hagyomány. A férfiak ilyenkor végigjárták az összes ismerősüket. Párokat összevonó énekeket is énekeltek, de megjelent a csodaszarvas motívuma is.

Szabad Újság, 2012.12.19.