Albert Sándor, a Selye János Egyetem alapítórektora kapta a Pro Probitate – Helytállásért díjat a múlt héten, Komáromban. Berényi József, a Magyar Közösség Pártja elnöke, Bárdos Gyula, a Csemadok elnöke és Csáky Pál európai parlamenti képviselő köszöntötték a kitüntetettet.

Az ünnepélyes díjátadót Molnár László szavalattal, Korpás Éva és Madarász András népdalcsokorral tették meghittebbé. Stubendek László, Komárom polgármestere köszöntötte az ünneplőket, aki elmondta, Mária Terézia emelte városi rangra Komáromot, azóta a komáromiak sokszor mutattak példát helytállásból is; legyen ez útmutató az utókor számára.

Berényi József beszédében elmondta: „Mértékadó lett ez díj, mert akik díjazottak lettek, azok munkájukkal mértékadóvá tették azt”. A pártelnök kiemelte: több mint húsz éve minden évben átadják a Helytállásért díjat. Az MKP székházában kifüggesztették az összes eddigi kitüntetett nevét. Sajnos, néhány személy már nincs közöttünk, de azok, akik eddig megkapták az elismerést, mércét állítottak mindannyiunk elé, és ebben a világban nagyon fontos, hogy legyenek példaképeink. „Nagyon sokan kapták meg olyanok is a díjat, akiknek magas állami kitüntetésük volt, de mindegyiküknél azt láttam az átadókor, más ez a díj, hiszen senki sem próféta a saját hazájában. De vannak kivételek, akik igenis próféták” – fogalmazott az MKP elnöke.

Csáky Pál jelentette be, hogy a Pro Probitate – Helytállásért díjat pedagógusi, iskolavezetői, iskolaszervezői, egyetemalapítói és közéleti tevékenységéért Albert Sándor kapta. A kitüntetett laudációját Bárdos Gyula mondta el, aki a következő szavakkal méltatta az alapítórektort. „Albert Sándor negyvenhárom május huszonnegyedikén született Nagykaposon. A kassai magyar ipariskolában érettségizett, majd a kassai Műszaki Egyetemen szerzett gépészmérnöki oklevelet. Az egyetem elvégzését követően visszatért Alma Materébe, a kassai ipariba, ahol egy év híján, negyed századig a neves iskola tanára, majd kilencventől tizennégy éven át a kassai Műszaki Egyetem tanszékvezető docense volt. 2002-től a Magyar Koalíció Pártja parlamenti képviselője. A Szlovák Nemzeti Tanács oktatási bizottsága tagjaként, a Közép-európai Kezdeményezés Bizottsága elnökeként pedig nemzetközi színéren is kamatoztatta szakmai és oktatói tapasztalatait. Bauer Edittel, Bauer Győzővel, Szigeti Lászlóval és Csáky Pállal együtt oroszlánrészt vállalt a komáromi Selye János Egyetem létrehozásában, amelynek kétezer nyolcig alapítórektora volt. Mindannyiunknak, akik parlamenti képviselőkként, kétezer három október huszonharmadikán ott izgultunk az örökkévalóságnak tűnő harminc másodpercig tartó végső szavazáskor a pozsonyi parlament tanácstermében, soha nem feledhető élményt jelentett az a siker, amelyhez mérhető eredményt azóta sem tudott produkálni a parlamenti képviselet. Ezt az emlékezetes szavazást Albert Sándor, közös bizottsági előadóként vezényelte le, ennek eredményeképpen a törvényhozás elfogadta a Selye János Egyetem létrehozásáról szóló 465/2003-as számú törvényt, melynek alapján kétezer négy január tizenhetedikén hosszú vajúdást követően, végre megalakult a mi, felvidéki magyar tanítási nyelvű állami egyetemünk. Az egyetem fő feladata, hogy anyanyelven biztosítson elérhető képzését a felvidéki magyarok számára. (…) Sokan el sem tudják képzelni, hogy Albert Sándornak milyen nehézségek közepette, és milyen feltételek között kellett megalapoznia a Selye János Egyetem jövőjét. Soha nem panaszkodott, pedig már az első időszakban megsokszorozódott úgynevezett „jótevőinek” a száma. Tette a dolgát, tudatosította, hogy milyen felelősséget jelent vezetni, irányítani az első felvidéki magyar egyetemet. Olyan közösségi szolgálatot vállalt és teljesített, amelyre nincs példa, mert ő volt az első, aki ilyen kemény fába vágta a fejszéjét itt, a Felvidéken”.

Megkérdeztük Albert Sándort

Milyen érzés volt átvenni a kitüntetést?

Meglepődve és maghatottan fogadtam a hírt, hogy én kapom meg a Helytállásért díjat. Az jutott eszembe, hogy ez nemcsak nekem szól, hanem azoknak a munkatársaknak is, akik velem együtt kezdték, és csinálták végig ezeket az időket. Büszke vagyok arra, hogy valamit tehettem a felvidéki magyarságért, elsősorban az oktatásügy területén. Büszke vagyok arra is, hogy a kassai ipari iskola igazgatója lehettem, és arra is, hogy a Selye János Egyetem alapításánál ott lehettem. Ahogy elnök úr is mondta, ennek a díjnak van egy különleges értéke, hogy a miénk, a közösségünké, ezért nagyon köszönöm, hogy kitüntettek, és nagyon szépen köszönöm a munkatársaimnak is, hogy együtt dolgoztunk az egyetemért.

Mihez ad erőt egy ilyen elismerés?

A hajam színe is árulkodik arról, hogy az évek már elszálltak felettem, már nem vagyok a középpontban, mégis úgy érzem, hogy vannak még feladataim, amiket el kell végeznem. Azt hallom több helyen, hogy a tevékeny életnek nincsen alternatívája, ezért dolgozom még ma is. Ezért járok konferenciákra, ezért írom a cikkeimet, tanulmányaimat. Nagyon remélem, nemcsak a saját örömömre, hanem ennek a közösségnek a hasznára is.

Mit nevezne pályafutása legnagyobb sikerének?

Az ünnepségen is elhangzott, hogy a felvidéki magyar politizálás legnagyobb sikere a komáromi Selye János Egyetem létrehozása. Ez egy óriási kihívás volt. Kétezer három decemberében Martin Fronctól, az akkor iskolaügyi minisztertől kaptam egy miniszteri megbízatást, hogy kiépítsem az egyetemet. Kilenc hónap alatt, kilenc épületet szereztünk. Összeállítottuk a tanári kart, és csaknem hatszáz hallgatóval sikerült elindítani a képzést. Három kart sikerült akkreditáltatni, rengeteg munka van ebben. Természetesen, ezt nem egyedül, hanem a munkatársaimmal együtt csináltuk, végeztük el. Büszke vagyok arra, hogy én lehettem az egyetem első rektora. Több mint harminc évet a kassai ipariskolában töltöttem, egyrészt diákként, aztán tanárként, majd kilencven és kilencvenhét között igazgatóként. Ezért arra is büszke vagyok, hogy megvalósítottuk az elképzeléseinket, és egy teljesen új szakképző intézetet hoztunk létre Kassán az évek során. Más oktatási és tantárgystruktúrával a huszonegyedik század elvárásainak megfelelően alakítottuk át, és indítottuk útjára a kassai szakközépiskolát. Ekkor kaptam egy meghívást, aminek nem tudtam ellenállni. A Műszaki Egyetem rektora megkért, hozzak létre az egyetemen egy mérnök-tanár tanszéket. Ezt szintén iskolateremtő tevékenységnek nevezhetem. Ez a tanszék a mai napig működik, és nagyon boldog vagyok, hogy még ma is tanítok, és visszavárnak oda, és azért is, boldog vagyok, hogy a kassai ipariban nyílt kapukkal várnak.

Minden embernek vannak tervei, amiket nem tud elérni. Voltak ilyenek a pályafutása során?

Kétezer kilencben, amikor lejárt a rektori mandátumom, tele voltam elképzelésekkel, tervekkel. Azt szerettem volna, ha még egy ciklust, négy évet végigvihetek. Azt gondoltam, sikerülhet nemzetközi színtereken is láttatni az egyetemet. Ez nem jött össze, de most már nem fáj. Átmentem a közoktatásba, és ma azzal foglalkozom.

Neszméri Tünde

Fotó: a szerző
szabadujsag.com