Polgár Hajnalka , Somorja
Vajon választhat-e (másféle társat) gyermekeinek más nyelvű iskolát, mint magyart az a keresztény neveltetésű magyar ember, aki komolyan veszi az apádat és anyádat tiszteld intelmet? Azt hiszem nem! A magyar népművészet, dal- és hiedelemvilág, meséink, költészetünk, és ez a csodálatos, játékos és kifejező nyelv, olyan ránk bízott örökség, melyet nem tovább örökíteni gyermekeinkben, elődeink ellen elkövetett halálos bűn. Ezért sem volt számomra soha, egyetlen percig sem kérdéses, hogy a gyermekeimet milyen oktatási nyelvű iskolába íratom be. Ha pedig érvényesülés szempontjából szemlélem: 15 millió ember nyelvi örökségét adom így gyermekeimnek, mellyel, ha talpraesetten él, könnyedén boldogulhat a Kárpát-medencében.

Kiss Zoltán, Réte
Ha most lennének kicsik a csemetéim, akkor sem döntenék másként, hiszen céljaikat elérték a gyermekeim. Magyar iskolából kikerülve sikeresen diplomázott le a lányom, és semmi hátránya nem származott abból, hogy tudása alapjait magyarul szerezte meg. Azt gondolom, hogy a gyermeknek az anyanyelvén kell tanulnia, aki pedig meg akar tanulni szlovákul, az a magyar iskolában is tökéletesen el tudja azt sajátítani. Így történt ez a családunkban is. Nem szabad feladni őseink nyelvét, unokáinkat is ismerniük kell ezt a csodálatos nyelvet. Magyar iskola nélkül erre nincsen lehetőségünk. Minden magyarnak, politikai hovatartozástól függetlenül, tudatosítania kell az anyanyelvű oktatás fontosságát.

Szőke Éva, Pozsony
Komáromban születtem és nőttem fel, szüleim magyar családból származnak, tehát magyar ajkúak vagyunk. 18 éves koromig szinte nem is használtam a szlovák nyelvet, a családban magyarul, az óvodában, iskolában magyarul, az udvaron magyarul beszélhettem. Egyedül az iskolában találkoztam a szlovákkal nyelvvel. Az érettségi után férjhez mentem, Pozsonyba kerültem, a férjem családja is magyar, de egy szlovák gyermekkönyvkiadóban kezdtem dolgozni. Gyermekeinket magyar óvodába és iskolába járattuk. Idővel munkahelyet váltottam, a szlovák kiadóból magyar kiadóba kerültem, és akkor vettem észre, hogy keresem az anyanyelvemen a szavakat, elfelejtettem a helyesírást. Akkor értettem meg, hogy bárkinek születünk, azt fel kell vállalnunk, és aszerint kell élnünk, bárhová kerülünk a világban. Szüleimnek hálásan köszönöm, hogy anyanyelvemen taníttattak, hogy mindezt megértsem.

Matus Gabriella, Zonctorony
Annak idején meg sem fordult a fejünkben férjemmel, hogy ne a magyar iskolát válasszuk gyermekeinknek, hiszen mi is magyar iskolába jártunk. Zoncon a kisiskola mindig jó színvonalú volt, így egyértelmű volt a választás. Tudjuk, hogy sok gyermek kerül be úgy a szlovák iskola első osztályába, hogy nem ért szlovákul. Az a
gyermek aztán csak végigszenvedi az órákat. Mindkét gyermekünk magyar alapiskolába és gimnáziumba járt, majd mind a ketten sikeresen elvégezték az egyetemet.

Szabad Újság, 2013.01.23. és 2013.02.06.