Népdal-zsoltárok orgonára és énekhangra címmel tartottak előadást Szenczi Molnár Albertről a somorjai református templomban július 5-én. A zenés összeállításban Agárdy Gábor orgonált, Ballán Viktória és Szitka Mária énekelt, az összekötő szöveget Bárdos Ágnes mondta.
A rendezvényen György András, a somorjai egyházközség lelkésze köszöntötte a jelenlévőket. A templomról elmondta: a 16. század végén ez a templom volt a Samariai Egyházkerület központja. Ebben az időben többször is prédikált a templomban Szenczi Molnár Albert. Itt keresztelték meg keresztfiát is, valószínűleg a ma is látható keresztelőmedencében. Mint ismeretes Szenczi Molnár Albert 150 zsoltárt ültetett át magyar nyelvre, a 10. zsoltárban a somorjai templom oszlopairól is szól. Akkoriban ezt a templomot nemcsak a magyar reformátusok, hanem a német ajkú evangélikusok is használták. A templomot egyébként a tizenharmadik században építették késő román stílusban. Majd barokk stílusban alakították át a tizenötödik században, korabeli freskói ma is láthatóak. A templomot eredetileg a katolikusok használták. György András a bevezetőben azt is elmondta: „A népdalhagyomány a zsoltárokkal összefonódva nemcsak Szenczi Molnár Albert munkáját örökíti meg, hanem a szentlélek emberi léptékben mérhető zsenialitása is, ami megjelenik egy nép kultúrájában – akár a francia reneszánsz zene kultúrájában, akár az ószövetségi zsidó zene kultúrájában, akár pedig a magyarban. Semmiképpen nem szabad rá úgy tekinteni, mintha alacsonyabb rendű lenne.”
A bevezető után Bárdos Ágnes vette át a szót, és bemutatta a két énekest, Ballán Viktóriát, aki a Pozsonyi Állami Konzervatórium hatodéves hallgatója és Szitka Máriát, a Pozsonyi Egyházi konzervatórium harmadéves hallgatóját. Orgonán Agárdy Gábor kísért, aki a műsor megálmodója volt. Az előadás során több zsoltár és népi dallam hangzott el, melyek között Bárdos Ágnes Szenczi Molnár Albert munkásságát ismertette, zsoltárait és naplóját is idézve. Az idézett szövegekből az is kiderült, Szenczi Molnár Albertnek nagyon nehéz élete volt, sokat tartózkodott külföldön, és nagy szegénységben tette dolgát. Mindenkor a magyarságért, a haza felemelkedéséért dolgozott. Bárdos Ágnes Szenczi Molnár munkásságának bemutatásához mások szavait is kölcsönözte.
Szenc szülötte, a zsoltárfordító nagy elismerésnek örvendett, de mint más nagy emberek, ő sem a maga korában. Ezt bizonyítják Benedek Elek szavai is: „Megindult szívvel állok Szenczi Molnár Albert emléke előtt, akinek egész élete egy nagy harc a nyomorúsággal, s e harcnak közepette szakadatlan munka a már gyermekifjú korban maga elé tűzött cél szolgálatában: gazdagítani elmaradott nemzetének szegény irodalmát.“ Mivel az előadás alatt több népdal és népi dallamra írt zsoltár hangzott el, ezért Kodály Zoltán gondolatait is felidézte Bárdos Ágnes műsorvezető, mely szerint: „A magyar zenét nem mi találtuk ki. Megvan az már ezer éve. Mi csak ápolni, őrizni akarjuk a régi kincset, és ha olykor megadatik nekünk, gyarapítani.” Az előadásból azt is megtudták a hallgatók, hogy Bárdos Lajos karmester és zenetudós biztatta Kerekes Károly zirci apátot, hogy Szenczi Molnár Albert zsoltárszövegeit ültesse át a legszebb és legismertebb népdalainkra, amit Kerekes Károly szívesen meg is tett. Kerekes szerint: „Minden nép és kor a saját jellegének és igényeinek megfelelően töltekezik a zsoltárokból. Egyben hozzáadja – mind a mai napig – a maga életrezdüléseit: az egyes tájakból, emperamentumokból, foglalkozásokból fakadó személyes és közösségi élmények örömkönnyeit és sós verejtékcseppjeit. Így lesz egyre gazdagabb a ritmus, a dallam, az érzelemvilág. A Népdalzsoltárok kis csokra ugyanabból az ihletből született, mint amivel a régi századok embere magától értődő természetességgel alkalmazta az egy tőről sarjadt dallamokat hol templomi, hol fonóházi szövegre.“

Szenczi Molnár Albert munkássága
1574-ben látta meg a napvilágot Szencen, Kolozsvárott halt meg 1634-ben. Szülővárosában az alapiskola és a gimnázium is az ő nevét viseli. A szenciek utcanévvel is tisztelegnek nagysága előtt, mint ahogyan egy őszi kulturális rendezvénysorozattal is évek óta emlékeznek munkásságára.
Életének hat évtizede alatt rengeteget tett a magyar nyelvért. Egy levelében ezt írta: „Azt mondják ugyanis mind és erősítik, hogy egyetlen szótár kibocsátásával, amit a deákság egész Magyarországon szomjúhozik, többet csinálhatok mind az egész hazának, mintha egyik helységében több évig tanítom az ifjúságot avagy az egyházközséget.“ Általában nem Magyarországon tartózkodott, hanem külföldön. Külföldön szerezte meg tudását, és gyűjtött inspirációt munkáihoz. Talán ennek köszönhetjük, hogy megalkotta az első magyar- latin betűrendi szótárat. Ezt a 19. század közepéig használták. Lefordított 150 zsoltárt magyarra, melyet a református hívek a mai napig énekelnek. A 150 zsoltárt kevesebb mint száz nap alatt fordította le. Zsoltárai azonban nem szó szerinti fordítások, hanem a magyar nép, és önmaga élettapasztalatai is megjelennek benne. Az Énekeskönyv - Magyar reformátusok használatára című kiadványból megtudjuk: „A református énekeskönyv anyagának felülvizsgálatáról a zsinat 1937-ben határozott, a teljes énekanyag áttekintése és felülvizsgálata 1943 és 1948 közt történt meg. Az eredeti Szenczi-féle fordításokon csak annyit és ott változtattak, ahol a ritmikus dallamok és az énekbeli hangsúlyozás megkövetelte. Másfelől, némely zsoltárból egyik-másik verset elhagyták, azt az énekeskönyvben a vers sorszáma jelzi, szöveg azonban nem tartozik hozzá. Ennek indoka: ha nagyon részletező, vagy más okból gyülekezeti használatra nem alkalmas vagy félremagyarázható az sdott vers.“
Nova grammatica Ungarica címmel megírta a magyar nyelvtant is, latin nyelven. Ez is hiánypótló kötet volt. Elmondható, e nélkül valószínűleg ma nem így használnánk a magyar nyelvet, talán más szabályok szerint használnánk azt. Ezt a szabályrendszert használták a magyar nyelv tanításában egészen a 18. századig.
A Vizsolyi Biblia kiadásánál is jelen volt. Mivel később szükségét látta egy újabb Biblia kiadásának, ezért gyűjtésbe kezdett, és hamarosan a Károli-féle Biblia hiányosságait kiküszöbölve, újra kiadták magyar nyelven a szentírást. Ehhez a művéhez németországi tartózkodása alatt kapott ösztönzést. Akkor fordították németre a reformátusok a Bibliát, ennek alapján fogott hozzá a Károlyiféle
fordítás kijavításához.
Több egyházi munkát fordított magyarra, a Heidelbergi káté című alkotása a református iskolák kötelező tananyagává vált. Lefordította Kálvin Institutióját is, amivel új teológiai-filozófiai szaknyelvet hozott létre, ezt a munkát Bethlen Gábor megbízásából írta. Egyházi tartalmú fordításairól így írt: „Midőn országunkban járván, kelvén, láttam volna a keresztyén atyafiak kezeknél egy néhány zavaros folyamatú imádságos könyveket, menten szándékom indult arra, hogy (...) én is bocsássak valamelyet ki a mi hitünkön tanítóknak más nyelven írott, imádságos könyvei közül.”

Szabad Újság, 2013.07.17.