Február 21-én a Beszélgetések a nemzettudatról vendége Nagy Olivér, Alsószeli evangélikus lelkésze volt. A Magyar Közösség Pártja pozsonyi székházának nagytermében Csáky Pál, a Pro Futuro Hungarica elnöke köszöntötte a jelenlévőket. Bevezetőjében arra is felhívta a figyelmet, hogy a következő találkozón, március 18-án Mécs Károly lesz a vendég, az érdemes művésszel az 1848–49-es szabadságharcról beszélgetnek majd.
Szlovákiában két magyar nemzetiségű evangélikus lelkész van. Az egyik lelkész nemsokára eléri a nyugdíjkorhatárt, a másik pedig a harmincas évei elején jár, holott a Felvidéken 28 olyan település van, ahol élnek magyar nemzetiségű evangélikusok.
Nehéz helyzetben vannak a magyar evangélikusok Szlovákiában, Nagy Plivér, Alsószeli lelkésze ennek ellenére minden keserűség nélkül bízik a jobb, tisztességesebb jövőben. A Bibliában leírtak alapján vallja, Isten egyenlőnek teremtett minket. Mivel a Szentírás szerint sem nemzetiségeket, sem vallásosakat nem teremtett az Isten, ha az emberek békességben élnek egymással, közösséget alkotva, akkor az mindenki javára szolgál.
Nagy Olivér a keleti végeken, Nagytárkányban született és nőtt fel. Pozsonyban végezte az egyetemet, és Alsószelibe tulajdonképpen büntetésből helyezték. De mint mondja, ő ennek is nagyon örül,nagyon szeret Alsószeliben élni. Szereti a közösségét, ezért lett önkormányzati képviselő is, ahol elsősorban a falu polgárait képviseli és nem az egyházat. Nem kell összemosni a politikai tevékenységet a lelkészi élettel, bár mind a kettőt tisztességgel lehet csak jól végezni, sugallja a hallgatóság felé őszinte mosollyal Nagy Olivér. Majd elmondja, csak akkor tudunk előre lépni, ha tisztességesek maradunk, megbeszéljük egymással a problémákat. Véleménye szerint elsődleges, hogy hitelesnek kell maradni. Személyes példával kell elöljárni, akkor az emberek is látni fogják, csak ez a tisztességes út a megbékélés felé.
A politika – és ebbe beletartozik az egyházpolitika is – nem a szentek közössége. Ahol megjelenik az emberi gyarlóság, nehéz tisztességesnek maradni, de nem lehetetlen, erre Esterházy János példáját hozta fel, aki tisztességes tudott maradni. Nagy Olivér szerint, ha összetartanánk, és lelkiismereti vizsgálatot végeznénk, talán jobbra fordulna a világ sorsa. A felvidéki magyaroktól a politikusoknak bocsánatot kellene kérniük, és összefogniuk. Bízik abban, hogy van erre esély. Visszaemlékezett arra, hogy egyetemistaként sokszor azt hallotta a szlovákoktól, hogy a magyarság összetartó, és ő ezen csak mosolyogni tudott. Miért ne lehetnénk végre tényleg egy összetartó közösség?
Csáky Pál azon felvetésére, hogy az emberek sok esetben az értéktelen felé fordulnak, Nagy Olivér elmondta, nagyon sok ellenpélda is van. Ilyen többek között az Alsószeliben nyaranként sikerrel megszervezett Jurta Napok, ahol a fiatal generáció kiveszi a részét a munkából. A helyi rendezvénynek induló hagyományőrző kulturális esemény már országos fesztivállá nőtte ki magát. Ha ilyen példákat állítunk a fiatalok elé, akkor hiszi, jó úton haladunk.
Nem könnyű a magyar evangélikusoknak, az evangélikus közösség sok nemzeti érzelmű lelkészt nevelt ki, de csak a múltból nem lehet megélni. Már csak azért sem, mert a népszámlálási adatok az evangélikusoknak sem „kedveztek”. Nagyon sokan váltottak vallást, és elsősorban a magyar evangélikusok száma csökkent. Többük inkább reformátussá vált. Tudatosítani kell, mind Cirill és Metód, mind Luther, az anyanyelven való hitgyakorlást szorgalmazta. Ez azért is fontos, mert az emberek a hitet is anyanyelvükön élik meg a leginkább.
A magyar gyermekek iskolába íratása is szóba került. Szerinte észérvekkel kell megszólítani a szülőket, hogy gyermeküknek az anyanyelvű oktatást biztosítsák. Komensky gondolataira utalva, vagy pozitív példákat sorolva lehet csak meggyőzni a szülőket. Meg lehet kérdezni a magyar szülőket, akik esetleg a szlovák iskola mellett döntöttek, hogy tudnak-e példát arra, hogy egy magyar gyermek sikeresebb lett volna a szlovák iskolából, mint az a társa, aki magyarként magyar iskolába járt. Talán ezekkel az érvekkel meggyőzhetők az emberek az anyanyelvű oktatás mellett.
Magyarnak lenni természetes állapot, fontos az öntudat és az egyházaknak ebben is nagy szerepük lehet. Nagy Olivér annak ellenére vallja ezt, hogy Szlovákiában a szlovák evangélikusok között nagyon nehéz dolga van. A magyar evangélikusok kezdeményezései sokszor ellenállásba ütköznek. A magyarországi és a szlovákiai evangélikus egyház szerződést kötött egymással. Ekkor a magyarországi evangélikusok vezetője bocsánatot kért a szlovákoktól, a múltban elkövetett bűnökért, sajnos a szlovákok ezt nem tették meg a magyarokkal szemben. Nagy Olivér ezzel kapcsolatban megjegyezte, nem az zavarja, ha Kollárnak Magyarországon emléktáblája van, hanem az, ha Pozsonyban megrongálják a Petőfi-szobrot. Az embereknek békességben kell élniük egymással.
A beszélgetés végén Nagy Olivér az utolsó szó jogán egy imát mondott el, amiben arra kérte a Mindenhatót, tartsa meg vezetőinket. Tartsuk meg hitünket, magyarságunkat.

eNTé, kép: Oriskó Norbert

Szabad Újság, 2013.02.27.