Pozsony: az egykori királyság legkeletibb és legnyugatibb pontja volt együtt

p9.jpg

A Pozsony környéki és pozsonyi magyarok már hagyományosan a Via Nova ICs és a Pozsony városi Csemadok- szervezet szervezésében a Kecske-kapu úti evangélikus temetőben emlékeztek október 6-án az aradi és pozsonyi vértanúkra Jeszenák János báró és Rázga Pál hitszónok sírjánál. A megemlékezésen Saróka Liliána énekkel, Brezovszky Andrea pedig verssel emlékezett meg a szabadságharc áldozatairól, mindketten a pozsonyi Duna utcai gimnázium diákjai. Az emlékezőket a Via Nova ICs nevében Neszméri Tünde, az MKP alelnöke köszöntötte, aki elmondta: Pozsonyban nem csupán az aradi vértanúkra emlékezünk Jeszenák János báró vértanú sírjánál, hanem a pozsonyi vértanúkra is, azaz: Mednyánszky László báró, honvéd őrnagyra, Baldini János mérnök, főhadnagyra, Barta József, honvéd őrmesterre, Gruber Fülöp, honvéd tüzérhadnagyra, Dressler Dániel Keresztély, nagy hagyományú csallóközi család sarjára, Petőcz György, másodalispánra, Nimnichter János, sütőmesterre, Stift József, földbirtokosra, Tóth József, földes gazdára, Bugyik József, béresre, Treksler Ferenc, községi jegyzőre, Rázga Pál evangélikus hitszónokra, Mészáros Dávid katolikus plébánosra.
A megemlékezés szónoka Gazda József erdélyi művészettörténész, szociográfus, író volt, aki örömét fejezte ki, hogy ilyen meghitt pillanatban a magyarság hazájának legnyugatibb pontján ünnepelhet, hiszen Kovászna megyéből érkezett, mely a legkeletibb vége a magyar területeknek. Elmondta azt is: a mai nap igenis ünnepnap, hiszen a kifejezés az" id nap" összetételéből alakult ki, és az id a szentet jelentette a régi magyar nyelvben. Az emlékezők, miután megkoszorúzták báró Jeszenák János sírboltját, elénekelték a magyarok imáját, a Himnuszt, majd megkoszorúzták Rázga Pál vértanú sírját is. A megemlékezésen részt vett Bárdos Gyula, az MKP Országos Tanácsának elnöke is.
A néhány nappal korábban, ismeretlen vandálok által megrongált temetőben az emlékezés helyéül szolgáló sírboltok épek, érintetlenek maradtak, így a megemlékezést nem keserítette meg a pusztítás, csupán annak a tudata: hogy a forgalmas, gondozott és zárt sírkertek sincsenek biztonságban már.

Felvidék Ma, 2010.10.07.