Rangos kitüntetést kapott munkásságáért a Szőttes Kamara Néptáncegyüttes. Az egyik legrégebben működő felvidéki néptánccsoport megjárta már Szlovákián és Magyarországon kívül Németországot, Ausztriát, Portugáliát, Venezuelát, Olaszországot, Ausztráliát és Új Zélandot is. Augusztus 19-én Budapesten átvehették a Külhoni Magyarságért Díjat. Reicher Gellértet, a Szőttes szervezőtitkárát kérdeztük.

- Mit érzett, amikor megtudta, hogy a Szőttes is megkapja a Külhoni Magyarságért Díjat?

- Két hónappal ezelőtt kért a Miniszterelnökség tőlünk egy összefoglaló anyagot. Sejtettük, hogy miért kérik, azt viszont nem tudtuk, lesz-e eredménye a levelezésünknek. Ha azt mondanám, hogy nem bíztam benne, akkor nem mondanék igazat. Nagyon bíztam, bíztunk abban, hogy elismerik a munkásságunkat. Ennek ellenére, mikor megkaptam a hírt, hogy odaítélték a kitüntetést, meglepődtem, és nagyon örültem. Hiszem, hogy az együttesünk ezt a díjat megérdemelte. Negyvenhét éve alakult meg a Szőttes, ez alatt nagyon sokat dolgoztunk és nagyon sok sikert értünk el. Egyébként a Felvidéken, leszámítva az Ifjú Szíveket, ami viszont már profi csoport, mi működünk a legrégebben folyamatosan, egy napra sem szakítottuk meg a tevékenységünket. Vannak együttesek, amelyek korábban alakultak, a szinaiak és a nagyidaiak, de sajnos, ki kellett hagyniuk néhány évet. Most szerencsére mind a kettő működik. Persze, voltak nálunk is hullámvölgyek, például, mikor a Szőttes kiötlője, megalapítója, addigi művészeti vezetője és koreográfusa 1983-ban emigrált. Ekkor mindenki azt jósolta, hogy ezzel megszűnik a Szőttes. De nem ez történt. A Szőttes szellemisége megmaradt.

- Mi a Szőttes szellemisége?

- Sokszor elhangzott már és le is írtuk, hogy mi csak tiszta forrásból dolgozunk. Ennek a küldetésnek a mai napig eleget teszünk. A csak tiszta forrásból mottóhoz hűek maradtunk. Próbálunk a legközelebb maradni az eredeti népművészethez, a viseletek, a népdalok és a zene, valamint a néptánc, amit bemutatunk, az eredetit mutatja meg. A viseleteink vagy eredetiek, amiket felvásároltunk, begyűjtöttünk, vagy az eredeti mintájára készültek. Nem stilizált népviseletet hordanak a táncosaink. Bár ez ma nem divat, de mi ugyanazt csináljuk, amit 1969-ben elkezdtünk. A hagyományainkat meg kell élni! Nemrégiben olvastam, hogy a hagyományt nem ápolni kell, hiszen nem beteg, és valahogy így vannak ezzel a Szőttes táncosai is, ők is megélik a népi táncokat, ezért is ilyen hitelesek a programjaink.

- Mennyire vonzó ez a szellemiség a fiataloknak? A csoport tagsága szinte évente megújul. Hogy lehet valaki táncos a Szőttesben?

- Volt olyan időszak, amikor toboroztunk tagokat. De mi inkább megbeszéléseket tartottunk, tisztáztuk a jelentkezőkkel, hogy legalább két-három hónapig jó lenne, ha táncolna, majd ez után döntené el, hogy marad-e a Szőttesben. Ez azokra vonatkozott, akik előtte sosem táncoltak.

- Vannak viszont olyanok is, akik előtte másutt táncoltak.

- Igen. Több olyan táncosunk van, akiknek már volt táncos múltjuk. Akik idejönnek dolgozni, tanulni és előtte már táncoltak valahol, jelentkeznek a Szőttesnél. Szerencsére mindig van utánpótlás. A Szőttesben az a jó, hogy heterogén a társaság, ami a korosztályt illeti, hiszen van 17 éves és 50 éves táncosunk is. Diószegi László egy verseny értékelőjén – amikor ötödik alkalommal nyertük el a kiváló minősítést – mondta rólunk, hogy az is előnyünk, hogy több korosztály táncol együtt a csoportban. A néptáncot szívvel és ésszel kell táncolni, nemcsak tüdővel és lábbal, ezt meg kell érteni és érezni kell. Fel kell hozzá nőni.

- A Szőttes Kamara Néptáncegyüttes amatőr együttes. Pályázati pénzből tartja fenn magát. Mennyire nehezíti meg ez a működést?

- Igen, pályázatokból élünk, de mivel jó nevünk van, valamint minden évben, minden projektet jól és időben elszámoltunk, ezért nyertesek a pályázataink. De gondot okoz, hogy a pénzt későn küldik. Augusztus van és annak ellenére, hogy a szerződést aláírtuk, még nem kaptuk meg a pályázati pénzt. Ez nehezíti a dolgunkat. Az olyan intézmények, mint a miénk, másként nem is nagyon tudna működni.

- Sok sikere van a Szőttesnek. Szervező titkárként mi a legnagyobb büszkesége?

- Ha egy mondattal kellene összefoglalni, akkor azt mondanám: arra, hogy ilyen körülmények között még mindig létezünk (nevetés). És persze a mostani kitüntetésre is büszke vagyok, amelyet a miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkársága megítélt. Nagy büszkeség, hogy megkapta az együttes a Külhoni Magyarságért Díjat. A díjat olyanoknak adják át, akik a külhoni magyar közösségek érdekében a kultúrában, a nemzeti örökségünk megőrzésében tevékenykednek. A siker a korábbi minősítő versenyeken elért kiváló minősítésnek és aranysávos díjazásoknak is köszönhető. Több díjat nyertünk az évtizedek során, díjazták a táncosainkat, az énekeseinket, a zenekarunkat, de még a viseletünket is. És persze óriási siker, amikor egy kultúrház megtelik, az emberek tapsolnak, és utána leszólítanak, beszélgetnek velünk. Ezek mind sikerek, sőt, talán ez a legnagyobb sikerünk.

- Lehetetlen felsorolni mindenkit, akik hozzájárultak a majdnem fél évszázad alatt a Szőttes sikeréhez. De kik azok, akiknek a Szőttes léte köszönhető?

- Tényleg lehetetlen mindenkit felsorolni. De az alapítókat abc sorrendben el szoktam mondani. Nekik elévülhetetlen szerepük van a Szőttes megalapításában. Ágh Tibor, Gyurcsó Pista bácsi, Quittner János és Takács András. Hangsúlyozom, ez nem érdemi sorrend, hanem abc sorrend. Mindenki hozzátette tudását a megalakuláskor, hogy a Szőttes működőképes együttes legyen.

http://felvidek.ma/2016/08/csak-tiszta-forrasbol-kulhoni-magyarsagert-di...