Végre megjött Sándor, az első meleghozó nap. A népi tapasztalat Sándor, József és a hivatalos tavaszkezdés napjához, Benedek névünnepéhez fűződő hiedelmet így fogalmazza meg: „Sándor, József, Benedek zsákban hozza a meleget.”
Egyes kutatók szerint egy régi római hiedelem cseng vissza a szólásban. Tudniillik a rómaiak hite szerint Aeolus, a szelek atyja bőrzsákba zárva tartotta a szeleket. Ha kiszabadultak, a hajók a tengeren felborultak, az emberek elpusztultak.
E három szent életű férfi emléknapja (március 18., 19., 21.) a néphit szerint az igazi tavasz kezdetét jelenti, és egy jeles napi szokáskört alkot. E szentek életéről keveset tudunk. A régi írásokban alig találunk rájuk vonatkozó megjegyzéseket. Följegyzésre azonban érdemes felőlük, hogy: Kr.u. 190-ben született az a Sándor nevű előkelő római ifjú, aki elítélve kora tékozló életét, hátat fordított a fényűzésnek, és egyszerű szénégetőként, nehéz fizikai munkával kereste kenyerét. Megismerve Jézus tanításait, felvette a keresztséget, majd a Mester példáját követve számos közösségben hirdette az igét. Kr.u. 248-ban Cumanában, majd Pontosban jelentős keresztény gyülekezetet hozott létre, amely püspökévé választotta. Üldözői hamarosan elfogták, és Decius császár parancsára máglyára ítélték. Mint vértanú halt meg Kr.u. 250-ben.

Szűz Mária férje és Jézus nevelőatyja, a Dávid nemzetségéből származott Szent József - az egyház tanítása szerint - élete végéig hűséges hitvese volt Máriának, és szűzi tisztaságban élt vele. Jeruzsálem mellett, Josafát völgyében temették el. Halála napját az egyház már Kr.u. az első századokban emléknappá nyilvánította. A 14. században több szerzetesrend március 29-én ünnepelte Szent Józsefet, VIII. Orbán pápa rendelete alapján azonban 1642-től március 19-e az emléknapja, 1870-ben IX. Piusz pápa a szent családfőt az Egyház védőszentje címmel ruházta fel.

Olaszország Umbria tartományának Nursia városkájában született Kr.u. 480-ban Szent Benedek apát, a róla elnevezett világhírű szerzetesrend alapítója. Jómódú szülei gyerekkorában Rómába küldték tanulni, őt azonban kiábrándította az ott látott erkölcsi süllyedés. Alig tizennégy évesen elhagyta a fővárost és Subjaco közelében egy barlangban lakott, ahol remeteként Istennek szentelte életét. Hamarosan sok követőre talált. Pár év alatt már közel száz szerzetes élt a városka környékén, akik több kolostort is felépítettek. Ezek közül a "vikovaroi rendház" (Vicus Varronis) tagjai Benedeket választották apátjukká. Kr.u. 528-ban Monte Cassino hegyén, az Apollón templom romjain építette fel híres kolostorát, amelynek szelleme a nyugati szerzetesélet alapjává vált. A Kr.u. 543-ban elhunyt főapát hamvait a "monte cassinói" kolostorban temették el.

A néphagyomány szerint Sándor napja már biztosan elviszi a telet. Erre utal az ismert köszöntő is -
"Sándor napja ma vagyon, átbillegtem a fagyon." A bukovinai magyarok szerint e napon kell vetni a tavaszi gabonát, a zabot, árpát, hogy jó legyen a termés.

A három jeles nap közül szokásokban és hiedelmekben leggazdagabb József napja, amely számos vidéken igazi ünnep volt, a tavasz első napjának ünnepe. A hagyomány szerint a madarak is megszólalnak ekkor, mert "Szent József kiosztotta nekik a sípot". Ha ilyenkor szivárvány látható az égen, jó búza- és bortermésre lehet számítani.

Benedek napjának különösen sok mágikus erőt tulajdonítottak. Sokfelé fokhagymát szenteltek ekkor, amellyel ezután számos betegséget lehetett gyógyítani. Ugyanilyen gyógyír volt az e napon vetett vöröshagyma főzete is, amellyel tífuszos betegek fejét mosogatták, hogy fájdalmaikat enyhítsék.

E három jeles nap együttes megfigyeléséből alakult ki az a néphit, hogy ha ilyenkor "fényes" az idő, vagyis felhőtlen, kék az ég, akkor bő termésre, hosszú, meleg nyárra és jó esztendőre számíthatunk.

Mindez azt igazolja, hogy Sándor, József, Benedek napja az új tavasznak, az új élet kezdetének szimbóluma. Az a "pillanat", amikor végérvényesen meghátrál a legyőzhetetlennek tűnő hideg tél, és az emberi szívekbe is beköltözhet a reményt hozó kikelet.

Felvidék Ma. 2009.03.18.