Nyáron Szencet ellepik a turisták, ilyenkor azonban mégis jó kimozdulni és egy sétát tenni a városban, melynek múltja igencsak dicsőséges.
Annak idején Mária Terézia itt alapította meg a Collegium Oeconomicumot, mely az ország első Magyarországon végzett mérnökeit adta. Sajnos az épület egy tűzvészben elpusztult, az iskola is ekkor zárta be kapuit. Az eredeti épület a templom mellett állt, nagyjából ott, ahol ma a Szenczi Molnár Albert Alapiskola van. Az iskola kollégiuma, az egykor Esterházy birtok része, még ma is látható, igaz raktárnak használják. Szencet a zsoltárfordító Szenczi Molnár Albert is méltán ismertté tette, a szótáríróról, irodalmárról július 17-ei számunkban már írtunk. Emlékét a róla elnevezett gimnázium, alapiskola és tér, valamint a városi parkban látható szobor is őrzi.
Induljunk el a Napfényes tavaktól a városba. Útközben megtekinthetjük a Szentháromság-kápolnát, mely egy parkosított, de elzárt terülten található. A kerítésen keresztül is jól látni stílusjegyeit. A klasszicista kápolna 1718-ban épült. Már csak a szenci búcsúkor vagy hangversenyekre használják.
A kápolnánál haladjunk tovább egészen a gimnázium épületéig, itt menjünk tovább a Lichner utcán, nemsokára megláthatjuk az evangélikus templomot. A fákkal szegélyezett utcán még látni néhány polgárházat. Sajnos a „szocialista városrombolás” Szencen még mindig tart, így jó néhány házat ma is átépítenek, és nem mindig hagyják meg a régi szecessziós építészeti elemeket, mely a múltban a város központjára jellemző volt. Az épületek többségében vendéglő vagy üzlet működik, nyaranta hangulatos kávézók, teraszok teszik meghitté a sétálóutcát. Az utca végére érve jobb oldalon a városi múzeumnak helyet adó Török-ház látható. Ebben az épületben Szenc és környékének múltját mutatják be. A múzeum büszkesége a téglagyár területén talált mamut kiállított kulcscsontja.
A Lichner utca végén, ha balra indulunk el, a városi parkban láthatjuk az Immaculata oszlopot, az 1747-ben épített pestisoszlopot a járvány végén állították. Két méterrel odébb látható a szégyenoszlop, amelyet még 1552-ben építettek. Az oszlop az elítélt bűnözők nyilvános megkorbácsolására szolgált, de a legendák szerint erkölcstelen nőszemélyeket is kikötöztek ide. A parkban tovább haladva a szökőkút után láthatjuk Szenczi Molnár Albert szobrát.
A park mellett látható a zsinagóga romos épülete. A remények szerint nemsokára galéria működik majd az épületben. Ma még sajnos rontja a város képét az 1825-ben épült és 1904-ben felújított imaház. Megéri tovább menni a templomtorony felé. A templom előtt még megnézhetjük az első és második világháborús hősök emlékére szentelt szobrot a magyar alapiskola előtt, a Szenczi Molnár Albert téren. A szobor a holokauszt áldozatainak is emléket állít. Az iskola tetején ott díszeleg a ma is működő csillagvizsgáló. Maga a Szent Miklós-templom és a körülötte épült kálvária stációk is egy felemelő élmény, de a templom oldalához épített Lourdes-i Szűz Máriánál is meg kell állniuk a magyar turistáknak. Amikor gróf Esterházy Jánost az észak-oroszországi koncentrációs táborból Pozsonyba szállították, Szenchez közeledve, reménykedve, várakozóan kémlelte a sötétben a kis Mária-szobrot. Nagy örömére négy évi deportálás után sikerült meglátnia a rabszállító autóból ezt a lourdes-i Máriaszobrot, amely lelki szemei előtt lebegett, amikor az orosz táborban Szűz Máriához fohászkodott. Ezt a szobrot látta ugyanis világoson utoljára szeretett hazájából, mielőtt Oroszországba szállították kényszermunkára. A Szent Miklóstemplom alapjai gótikus stílusban épültek, többszöri átépítés után ma barokk stílusban emelkedik a város fölé. A templomba belépve az egyedi gyöngyoltár vonzza magára a tekintetet.
Azok, akiket érdekel a város múltja, általában ellátogatnak a temetőbe is, ami Szencen a templom mellett található. A legrégebbi keresztjét augusztus elsején szállították el Pozsonyba restaurálni. A kereszt a 18. század végén készült. Megéri megtenni ezt a sétát, hiszen Szenc nem csak a Napfényes tavak miatt érdekes. Kevesen tudják, hogy még a 19. század közepén kezdtek el kavicsot bányászni a város mellett, a Galánta–Pozsony vasútvonal kiépítésekor, és már 1919-től a turisták kedvelt üdülőhelyévé vált, akkoriban szlovák Tahitinek becézték a „szönci bágert”. De régen fogadójáról, vásár- és árumegállító jogáról is híres volt Szenc.

Szabad Újság, 2013.08.07.

Lourdesi Szűz Mária barlang, Esterházy János ezt látta utoljára szeretett Felvidékjéből

Az Immaculata és a Szégyen szobor a főtéri parkban

A Török Ház - ma városi múzeum

Szenczi Molnár Albert szobra a városi parkban

Napfényes tavak