Az újak már a településeken is kedvezményt kapnak

Az üzleti életben már sokan tapasztalták: bizonyos cégek csupán új ügyfeleiknek kínálnak kedvezményeket, a régiek nézetük szerint – hűségesek. Szemet polgármestere is időnként így viselkedik, legalábbis néhány őslakos véleménye szerint.
A huszadik század elején kiadott Pozsony vármegyei monográfiában Borovszky Samu a községről ezt írja: „Szemet, felsőcsallóközi magyar kisközség”. Mára a helyzet ebben a faluban is változni látszik. Sajnos. Azt viszont talán mindenki tudja, ahol az iskola után a templom is elveszik, már nincsen visszaút. Szemeten az iskola már régen elveszett, a templomot egy időre még megmentették.
Bartal Sándor a helyi önkormányzat képviselője elmondta: már előrelépésnek számít az is, hogy kéthetente tartanak magyar misét, ezt 2007-ben sikerült elérni, azelőtt évekig csak felolvasás volt a szlovák miséken belül magyarul, ezt nevezték sokan, sok jóindulattal magyar misének. Annak ellenére, hogy a szemetiek a magyar istentiszteletet maguk igényelték, nagyon kevesen járnak vasárnaponként templomba. A magyar iskola megszűnésével elkezdődött a teljes elszlovákosodás. Ezt csak tetézte az elmúlt évtizedben beáramló szlovákság a községbe, akik közül nagyon sok van nem állandó
lakhellyel élnek a településen. De így is tíz év alatt nagyjából 400-zal nőtt az állandó lakhellyel rendelkező polgárok száma.
Bartal Sándor kritikus a polgármesterrel szemben is, hiszen az önkormányzati üléseken többször szóba került a kétnyelvű táblák kihelyezésének ügye. A polgármester elutasította a kérést, nem szeretné bántani a szlovák lakókat. Az őslakosok közül viszont - a képviselő szerint, de a helyi lakosok is ezt mondták - többen azért szavaztak a mostani polgármesterre, mert ígéretet tett a magyarság felé. Választási kampányában azt ígérte az őslakosoknak, hogy anyanyelvükön elhelyezik a falutáblát, de a községben is lesznek magyar nyelvű információs táblák. A dologból semmi nem lett.
Bartal hiába vitt be kétnyelvű matricákat a hivatalba, mondván, július 1-jétől kötelező a életet veszélyeztető információkat a kisebbség nyelvén, azaz magyarul is kiírni, nem történt pozitív előrelépés. Holott a kész anyagot csak fel kellene használni. A múlt század hatvanas éveiben Szemeten még magyar színjátszó társulat is működött. Ma már Csemadok sincsen. A kilencvenes években megszűnt, meghalt az akkori elnök, és senkiben nem volt ambíció és akarat tovább művelni a szervezeten keresztül a magyar kultúrát. A hetvenes években megszűnt a magyar iskola, a szlovák iskolából meg kevesen
kerültek ki úgy, hogy érdekelnék őket a magyar ügyek. Természetesen vannak kivételek, hiszen maga Bartal Sándor is szlovák iskolába járt, ennek ellenére, nála a gyökerek erősebbnek bizonyultak. Arra
is felhívta figyelmünket, a nemrégiben aláírt testvértelepülési megállapodás előkészületeikor abban bízott, hogy a polgármester kedveskedni akar majd a magyarországiaknak, hiszen Dabason, a testvértelepülésen, ahol élnek szlovákok, minden információ elérhető szlovák nyelven is, de nem így történt.
A község a Szenci járás egyetlen olyan „magyar” települése, ahol a Magyar Koalíció Pártjának alapszervezete is megszűnt, igaz létrejött helyette a Most-Híd csoportja, de az érdekérvényesítés, hiába az igyekezet, nehézkes. Aki a faluban utoljára 10 éve járt, nem ismerne rá a településre, és nem csupán az új utcák, házsorok miatt. Az emberekre sem, sokan magyar anyanyelvük ellenére inkább szlovákul beszélgetnek, még egymás között is, holott nem kényszeríti őket senki
az államnyelv használatára. Itt látszik beigazolódni, amit Rétéről és Éberhardról írtunk, amíg a Csemadok dolgozik a faluban, nem veszett el semmi, hiszen a magyar kultúrán keresztül még él a magyar
szó. De amint kiveszik a magyar kultúra, a nyelv is sorvadni látszik az adott településen.
1796-ban Vályi András ezt írta a községről: „Hajdan német község volt, mely azonban megmagyarosodott”. Ma ezt írná: Hajdan magyar község volt, amely azonban megszlovákosodott.

Szabad Újság, 2012.7.25.