Egész héten zajlottak a Szent István Napok eseményei Somorján, koncertek, sportesemények, megemlékezések, előadások, családi délután jellemezte az ünnepi hetet a felső-csallóközi városban.
Az ünnepség több helyszínen zajlott, többek között a 100 éves tejfalui kápolnában és a tejfalui iskola udvarán. A kápolnát 1913. augusztus 15-én, Szűz Mária mennybevétele tiszteletére (Nagyboldogasszony) szentelték fel. A kápolna felújítása még az ezredfordulón megkezdődött, akkor kicserélték a tetőszerkezetet, esőcsatornát és villámhárítót szereltek fel, kifestették a falakat, majd villanyfűtéssel látták el az épületet. Tavaly tovább folytatódtak a munkálatok, sekrestyét építettek a kápolnához, felújították a parkot és a keresztet is. A kápolna régi ablakait mozaikképekre cserélték. Augusztus 18-án már itt tartották meg az ünnepi szentmisét. A kápolna száz évvel ezelőtt a lakók adományaiból épült. A mostani felújítás is nagyban a hívek adományainak köszönhető, akik névsorát elhelyezték a toronyban, hogy a jövő generáció is emlékezhessen rájuk.
A Szent István Napok ünnepségsorozat kicsúcsosodása az Immortál Polgári Társulás és a Csemadok somorjai alapszervezete által szervezett koszorúzási ünnepség volt, augusztus 17-én délután, mely Szamaránszky Patonyi Enikő szavalatával kezdődött. Majd a Vita Humana Életvédő Polgári Társulás énekkarának ünnepi műsora követezett. A koszorúzás ünnepi szónoka dr. Bándy György tanár volt. Az István napi ünnepséget Bándy a magyarság legnagyobb ünnepeként jellemezte. Elmondta, 2000-ben avatták fel Szent István király szobrát Somorján, azóta semmit sem veszített varázsából. A kereszténység felvétele, a vármegyerendszer és a törvényi rend kialakítása mind olyan intézkedések voltak, amelyek István király nagyságát mutatják. Sajnálatos módon államalapító szent királyunk szobrát sokszor megrongálták az évek során. Pedig ez a szobor nem ártott senkinek, csupán óvja a somorjaiakat. És nézi nyitott szemmel az eseményeket. Nyitottan, mint az életében is tette. István királyunk rendet teremtett, ami ma hiányzik. Hiányzik a példamutatás, és a nyílt, őszinte politika. István király erkölcsileg megerősít és példát mutat. Bándy arra is rámutatott a szülőföldünkön kell magyarnak maradni. Nem mástól kell várni a segítséget, hanem nekünk, magyaroknak kell tennünk érte, hogy megmaradjunk.
Bándy György beszéde végén egy szomorú tényt is elmondott: „A legutolsó népszámlálási adatok alapján a város lakossága többségét még magyarok alkotják. De ez csak a látszat. Szerintem, ez nincs így. Csak néhány gondolat ehhez. Az utóbbi tíz évben betelepültek többségének – akik általában nem magyar nemzetiségűek – nincs somorjai lakcíme, csupán tartózkodik Somorján. Nem akarnak ehhez a közösséghez tartozni. Az alapiskolába iratkozó fiatalok szüleinek kétharmada a szlovák nyelvűt választja. A vegyes anyanyelvű házasságok gyermekeinek többsége – tisztelet a kivételnek - szintén a szlovákot beszéli folyékonyan, a magyart törve, vagy úgy sem. A városi parkban találkozgató tucatnyi, babakocsit tologató anyuka szinte csak szlovákul beszélget egymással. És még sorolhatnám. Ezek a tények. De ezt, gondolom, Önök is érzik, látják, tudják. És – reményeim szerint – nem igazán azonosulnak ezzel a tendenciával. Ezért van szükségünk István királyra, ezért van szüksége a somorjai István-szobornak egy új, erős kardra, amit nem lehet csak úgy kettétörni vagy ellopni, de amely utat mutat nekünk, ami megvéd minket, mert mi is megvédjük őt és az ő emlékét. Ha még méltók vagyunk hozzá. Remélem, még méltók vagyunk hozzá.”
Bándy György szavai után a politikai pártok és a civil szervezetek képviselői megkoszorúzták Szent István szobrát. Majd az ünneplők elénekelték nemzeti imánkat, a himnuszt.
A koszorúzás után Koncz Csilla az Immortál társulás nevében elmondta, szerették volna felújítani államalapító királyunk szobrát, de hiába szerveztek gyűjtést, a pénz nem jött össze. Az emlékművet sajnos az idei koszorúzásra nem sikerült megújítani, de bíznak benne, hogy hamarosan összegyűl a pénz és megkezdődhetnek a munkálatok. Az ünnepség utcabállal és tűzijátékkal folytatódott.