Dunasápújfalu határában csodálatos kápolnát lát a Fél vagy Zonc felől érkező autós. A kápolna körül valaha falu volt, ma nagyjából egy kilométerre van a falu lakott területeitől. A kis templom, melynek védőszentje Jakab és Fülöp apostol, vélhetően a 13. században épült. Ismeretes, hogy az egyik Szent István-i törvény 10 faluban határozta meg az egy templomhoz tartozó települések számát. Szent királyunk törvényében a templom fenntartására adandó javak mennyiségét, és a működéséhez szükséges javak adományozóját is meghatározta. A püspök joga volt a papot kiválasztani és a liturgikus könyveket adományozni, a királynak pedig a ruhákat és az oltártakarót kellett biztosítania. A korai falusi templomok közvetlenül a püspök hatalma alatt álltak. Így lehetett ez a pomsai templommal is, mely a mai Dunaújfalu határában áll. Pomsa a mai Dunaújfalu előtti község volt a kápolna mellett. Van azonban egy érdekessége, a mellette elterülő temetőbe a sápiak helyezik örök nyugalomra holtaikat. A két települést – Dunaújfalut és Dunasápot – 1960-ban egyesítették. A két falu a történelem folyamán sok mindenben hasonlított egymásra, hiszen általában egy tulajdonosuk volt, így a gondjaik is hasonlóak voltak. Sok nézeteltérés is volt közöttük, és van a mai napig is, hiszen mind a két falu magáénak érzi a kápolnát is. De nézzük magát a kis templomot.
A templom román stílusban épült a 13. században, egyes források szerint még előbb. Az eredeti építmény téglából épült. Görföl Jenő és Kovács László Középkori templomok című könyve szerint: „A templom román kori alaprajza egyértelműen arra utal, hogy a téglalap alakú hajóhoz a nyugati homlokzaton torony társul négy pilléren nyugvó kegyúri karzattal, keleten pedig félköríves apszissal. A legjelentősebb beavatkozásra (ismeretlen okból) még a 14. század végén került sor: a tornyot és a karzatot lebontották, a nyugati homlokzat így támpillérekkel megtámasztott sima fallá vált. Az 1500-as években a szentélyt megnagyobbították, és átépítették, ma hatszöggel záródó poligonális formát mutat. A hajó és a szentély találkozásánál szokatlan kettős diadalív található. (…) Az eredeti román kori szentély magasabb volt s félköríves diadalívvel csatlakozott a hajóhoz, a gótikus átépítést követően a szentély alacsonyabb lett, így a belső csúcsíves diadalív már eleve alacsonyabb. A szentély boltozata ugyancsak gótikus. A boltíves gyámkő helyett a falban végződnek, s zárkő helyett pedig a keresztben futnak össze. (…) Az eredeti román portálét a déli oldalon megsemmisítették, helyén egy leegyszerűsített, szélesebb, falazott bejárat található. A román kori ablakok azonban megmaradtak: a déli oldalon kettő, az északin egy.” A 17. század végi átalakításkor csak a tetőteret építették át, kisebb fatorony került a kápolnára. A kápolna környékén többször kezdtek ásatásba, a legrégebbi erről származó adat az 1920-as évekből van, Stiglitz János gazda, a falu akkori bírója kezdett ásatásba, ezt azonban a hivatalok leállították. A legutóbb 1987-ben voltak munkálatok a kápolna körül, ekkor találtak egy keresztelő medencét, mely arra utal, hogy a múltban plébániatemplomként szolgált a mai kápolna. A falusiak úgy tudják, hogy a templomocska körül/alatt katakombák vannak, és így keletkezhetett a műdomb, melyre felépítették Isten házát. Annyi bizonyos, hogy temetkezési helyül szolgálhatott a terület a honfoglalás előtti időkben is. A kápolna műemlék, két évtizeddel ezelőtt felújították, de újra rekonstrukcióra szorul. A falu önkormányzata a műemlékvédelmi hivatal engedélyére vár, amennyiben hozzájárulnak a felújításhoz, pályázat útján kívánja a település megszerezni a felújításhoz a pénzt.

Szabad Újság, 2013.03.06.