Termet neveztek el Rákosi Ernőről

Csemadok_Rakosi2.jpg

A nemzetek közötti találkozások, a Csemadok iránti elkötelezettség jellemezte Rákosi Ernőt életében. A festő Iglón született 1881. május 16-án, és Eperjesen halt meg 1973. június 15-én. Hagyatékát a Csemadokra hagyta, halála után is segíteni akarta a szervezetet. Személyéről 2015. december 18-ától mindenki megemlékezhet, aki felkeresi a Csemadok pozsonyi nagytermét.

A Bethlen Gábor Alapnak köszönhetően sikerült felújítani a Csemadok pozsonyi központjának homlokzatát, de megújult Szőttes Kamara Néptáncegyüttes próbaterme és a nagyterem is, amelyben megnyitották Rákosi Ernő kiállítását. A megnyitón Bárdos Gyula elmondta a Csemadok Országos Elnökségének döntése értelmében nevezik át a nagytermet a művész tiszteletére. A festő, grafikus Rákosi Ernő több mint háromszáz képét hagyta a Csemadokra, valamint eperjesi családi házát is a szervezetre testálta.

Rákosi Ernő munkásságát Iván Péter, a Kortárs Magyar Galéria igazgatójának összeállításából ismerte meg a közönség, melyet Molnár László olvasott fel. Iván Péter Szuchý Emil egy írásából is idézett, mely szerint Rákosira hatott gyermekkora, és ifjúsága. „Rákosi Ernő gyermekkorát Kőszegaboson töltötte, ahol apja Iglóról való elköltözése után vasúti pályaőr lett. 1891-ben végleg Eperjesre költöztek egy Szekcső utcai családi házba. Ernő ekkor iratkozott be az Állami Főgimnáziumba. Itt figyelt fel rá Tragor József rajztanár, akinek szakszerű és jóindulatú irányításával sokat fejlődhetett és művelődhetett. Már első rajzai, iskolás festményei is meglepően csiszoltak, érettek. Az ösztönösen rajzolgató diákot az emberi alakok és állatok lerajzolása mellett főleg az őt körülvevő táj, dombos vidék érdekelte. A legkorábbi, az „induló” időszakból, túlnyomóan csak rajzai maradtak fenn. De ezek is sejtetik, hogy a természet az ő számára már nemcsak a kíváncsi művészkedés alkalmait kínálja, de menedéket is nyújt számára színes nagyszerűségével. Egyre több kedvet kap a tudásra szomjas ifjú a művészet tanulmányozására. Rajzai egyébként egész pályáját végigkísérik. Vázlatai, képpé álmodott hangulatai, felvillanó gondolatai rögzítődtek így. Ceruzarajzaira jellemző a finom körvonalrajz, a pillanatokat rögzítő természeti csoda felvázolása. A kusza vonalakból kialakuló ábráiból is kiérződik a természet tisztasága iránti felfokozott áhítata.” írta Rákosi művészetéről 1974-ben az Irodalmi Szemle hasábjain Szuchý Emil.
Rákosi tehetségét Tragor József rajztanár ismerte fel. A diák figyelmét a nemzeti értékekre irányította. A müncheni felsőakadémián megismerkedett a klasszikus nagymesterekkel, elfogadta az új áramlatokat, de nem hódolt be nekik.

„Alaposan megtanulta a táj- és emberábrázoló tudományt: a harmóniát, a tiszta festészet művészetét. Dacolt az avantgardizmussal, nem fogadta el a formák széttörését. Fellépett az egysíkú, leszűkített tükröztetés ellen. Egyre önállóbb alkotóvá vált. A portréfestészetben is sikeresen haladt előre. Az élet súlyos megpróbáltatásain diadalmaskodó szegények megjelenítését tökéletesítette képein. Érdekelte őt a jellem- ábrázolás, s nemegyszer láttatta az elesettek szociális helyzetét. Kutatta a fény és az árnyék mikéntjét-hogyanját.” – írta róla Szuchý Emil.

Rákosi Ernőnek az volt minden vágya, hogy halála után a Csemadokra hagyott örökségből szerény ösztöndíjat létesítsenek fiatal magyar festőművészek számára, továbbá, hogy könyvei a stószi Fábry- vagy a komáromi Kulcsár-könyvtárba kerüljenek. A Csemadokra hagyott képeiből pedig évente legalább egy kiállítást rendezzenek Szlovákia magyarlakta településein. Ezt a kérést igyekszik most a Csemadok teljesíteni, illetve művészetére és személyiségére felhívni a figyelmet, ezért nevezték át a Csemadok pozsonyi székházának nagytermét Rákosi Ernő teremre.

Szöveg és kép: Neszméri Tünde
Forrás: szabadujsag.com