A Pozsonyba látogató turisták időnként olyan jelenségekkel is szembesülhetnek, amit álmukban sem gondolnának, hogy egy önmagát toleránsnak mutató, nyitottságát, közép-európaiságát hangsúlyozó városban előfordulhat.

Minap szerkesztőségünket felkereste egy olvasónk, és felháborodásának adott hangot. Pozsony óvárosát tekintette meg családjával június 2-án. Megdöbbenve tapasztalta, hogy Magyarország Nagykövetsége Kereskedelmi Kirendeltségének Nyerges utcai épületén a táblára matricát ragasztottak, Na slovensku po slovensky felirattal.
Az ügy szinte érthetetlen, hiszen a kereskedelmi osztályt jelző tábla kétnyelvű, tehát az információkat magyarul és szlovákul
egyaránt feltünteti. A rongáló mégis, annak ellenére, hogy szlovákul is olvasható, milyen hivatal található az épületben, Szlovákiában szlovákul feliratú matricát ragasztott a táblára. A kereskedelmi
osztály dolgozói információnk szerint múlt héten hétfőn eltávolították a matricát a tábláról. Az ügyben megkerestük a nagykövetséget, és Szabó József tanácsos kérdésünkre elmondta, még aznap, azaz június 4-én a Szlovák Köztársaság Külügyminisztériumát is felkeresték, és panaszt emeltek az ügy kapcsán.
Az ügyről megkérdeztük a külügyminisztériumot. A Szlovák Köztársaság Külügyminisztériuma sajtóosztályának munkatársától, Renáta Goldírovától azt az információt kaptuk, a minisztérium a rendőrséghez fordult azzal a kéréssel, hogy a Magyarország nagykövetségéhez tartozó épületeket fokozottan figyeljék. Reményeik szerint a Szlovák Megújhodási Mozgalom újabb matricával már nem becsteleníti meg a magyar nagykövetség információs tábláit.
A tolerancia megnyilvánulása azonban van ahol természetes, jó példáért nem is kell messzire menni, hiszen egészen más a helyzet a fővároshoz közeli magyarországi településeken. Valószínűleg többen
tapasztalták már, hogy a szlovák–magyar határ déli oldalán a kereskedők és az ingatlanügynökök előszeretettel használják a szlovák nyelvet is. Több tábla és reklám hirdeti az alapvető információkat többek között a Pozsonyhoz közeli Rajkán is, sőt a településen az önkormányzati választások előtt szlovák nyelvű szórólapok is megjelentek. A község honlapján pedig sok hasznos információt megtalálhatnak a szlovákok anyanyelvükön is. Magyarországon ezt mindenki természetesnek tartja, holott a határ menti falvakban csupán néhány éve élnek szlovákok, és többségük állandó lakhellyel az adott településen nem is rendelkezik.
Ezzel nem is lenne baj. Gondot inkább az okoz, hogy amíg a szlovákok elvárják (természetesen, tisztelet a kivételnek), hogy akkor is használhassák anyanyelvüket, ha nem a saját országukban telepednek
le, addig az őshonos magyar nemzetiségű polgárokat Szlovákiában mindenütt diszkriminálni próbálják. Sajnos, ezen is túlmutat az a tény, amit olvasónk is tapasztalt, vagyis hogy Pozsonyban a
szélsőségesek már Magyarország Nagykövetsége Kereskedelmi Osztályának
épületére is ragasztanak – nem épp a tolerancia jelszavát hirdető – matricát. Ennek a történetnek is két oldala van, hisz, amíg az észak-magyarországi települések toleránsan viseltetnek az oda költözőkkel szemben és kedvükben járnak – ahogyan azt képeinken is látják– , hogy minél otthonosabban érezzék magukat, addig az itt élő szlovákok a magyar kisebbséggel szemben gyakorlatilag bármit megengedhetnek maguknak. Holott – ahogy a mondás tartja - őseink ide nem vonattal jöttek, a magyarok nem betelepülők, hanem őshonos kisebbség.
A két helyzet két hozzáállást, két viszonyulást tükröz - tolerancia szlovák módra és tolerancia magyar módra. A végkövetkeztetéseket mindenki vonja le önmaga.

Neszméri Tünde, Szabad Újság