Bármilyen hihetetlen is, országunk ma vészhelyzetben van, és a mai kormány ezen nem tud segíteni. Nem tud segíteni, hogy az emberek egészségi állapota pozitív irányt vegyen, hiszen pénzt von el az egészségügyből. Mit jelent ez ma? Az egyébként is eladósodott állami egészségbiztosító a csőd közelébe került, nem fizet a kórházaknak, gyógyszertáraknak, a várólisták tovább nőnek, az emberek jóval hosszabb ideig szorulnak táppénzre, igaz, ezt a Szociális Biztosító fizeti, de ott is minden évben azzal riogatják a nyugdíjasainkat, hogy év végére kimerül a kassza.
Az egészségügy problémáját, a kóros pénzhiányt az sem oldja meg, hogy az egészségügyi minisztérium ismét előterjesztette tervezetét, hogy gyógyszer helyett már csak hatóanyagot írhat fel az orvos ősztől. Az orvosok joggal tartanak attól, hogy a betegek majd pénztárcájuk szerint választanak a patikus által felkínálásra kerülő gyógyszerekből, nem a szerint, amit állapotuk megkövetelne. A beteg egészségi állapotát a gyógyszerészek nem ismerik, azt sem kötelesek tudni, hogy milyen egyéb gyógyszert szed már a páciens, s összeférnek-e az egyes ható- és kísérőanyagok. A beteg így akár bele is halhat a maga választotta gyógyszer szedésébe, és akkor már itt az igazi vészhelyzet.
Nem az orvosoktól, a gyógyszerészektől akarom elriasztani a betegeket, hanem egy olyan törvényt kifogásolok, amely mindenki életét megnehezíti majd. Az orvos nehéz szívvel írja majd ki a hatóanyagot, és csak reménykedhet, hogy megfelelő gyógyszert kap, vesz a betege. A patikus ajánlgathatja majd a gyógyszereket, a beteg meg kétségbeesve választhat… Vagy orvosi, gyógyszerészi tanulmányokba kezdhet… Ördögi kör ez.
És a gazdasági hatásokról még nem is szóltam, gondoljunk csak bele: nem hat a gyógyszer, tovább vagyunk betegek, nem termelünk a gazdaságnak, és a szociális ellátórendszerre vagyunk bízva, nagyobb a veszteség annál, mint amennyit az egészségügyi miniszter meg szeretne spórolni A minisztérium kimutatásai ugyan majd pozitívak lesznek:, és spórolnak pár centet az egyik helyen, de másikon eurók százait dobjuk ki. Igaz, erre már nem figyel senki. Ez hát az igaz vészhelyzet.

Neszméri Tünde,
az MKP szociális,
családpolitikai
és egészségügyi alelnöke

Megjelent az MKP Hírvivő 2011. februári számában