Wass Albert Elizája - Más téma, hasonló szereplők
Wass Albert regényeinek témája a magyarság és azon belül főleg az erdélyi magyarság sora. Egy kivétel azért akad művei között. Az Eliza, amelyik az Amerikába érkező bevándorlókról szól. Még így sem kellene, hogy a kivételek közé tartozzon, hiszen a Halálos köd holtember partján is Amerikában játszódik, de magyarok a szereplői, míg az Eliza hősei angol bevándorlók.
Amiben hasonlít a többi Wass Albert hősre, az a lelki tisztaságuk és jóságuk, amellyel meghódítják az olvasók jóindulatát, még akkor is, ha halandóként ugyanúgy tévedhetetlenek, mint bármelyik ember.
Szutor Ágnes a könyvet ezekkel a szavakkal ajánlja: „Az Amerikába érkező bevándorlók kezdeti nehézségeiről, gazdasági és szellemi kibontakozásukról szól a regény: hogyan jutnak egyes családok a semmiből egyről a kettőre pusztán kezük munkájával és józan eszükkel.” A történet egy fiatalasszony életéről és anyjához, férjéhez, gyerekeihez és a többi emberhez való viszonyán keresztül rajzolja ki az életben való boldogulás útját. Eliza anyja halála után megy férjhez, egy bányászhoz, akire szorgalma miatt mindenki odafigyel. Kezdetben ketten dolgoznak a bányában, az asszony is lapátolja a szenet, mint a férje. A meggazdagodás útja nehézkes, de az asszony mégis szegényen érezte magát jól. Mire mindent elértek, amit szerettek volna, elhidegülnek tőle az emberek, irigykednek gazdagságukra.
A szereplők szülei azért jöttek Amerikába, hogy másként éljenek, mint az óföldön, de egy idő után, ugyanazokat a hibákat követik el, mint európai őseik, az egész környezetet tönkre teszik kényelmük érdekében, és nem csak saját megélhetésükért dolgoznak, hanem a meggazdagodás reményében. Talán ezért romlik meg az ottani élet is. A madarak is elköltöznek a zajos vidékről, panaszolja Eliza, mikor már mindene megvan, amit pénzen meg lehet venni, lassan „beleöregszik” a küzdelembe a főhősnő és meghal, de férje halálában is teljesíti kívánságát, a temető legszebb helyére temeti, ahonnan még látni a folyót. Az özvegyember Elizát ábrázoló szobrot emeltetett a sír fölé. Aznap a temetőbe egy harkály költözött. „Ebben a pillanatban kicsi, élénkpiros sapkás harkály szállt le egy öreg, kiszáradt fára...” Eliza minden kívánsága teljesült, újra hallhatta a madarakat.
NESZMÉRI TÜNDE, felvidék Ma, 2006.01.07.