Múlthéten egy előadáson voltam a kettős állampolgárságról, ahol a kettős állampolgárság visszaállítását követelő petíciós bizottság két tagja, Berényi József és Boldoghy Olivér, beszélgetett az érdeklődőkkel, többször elhangzott a szlovák politika kettőssége. Ma pedig azt olvasom, Slota riogat, amennyiben a Magyarország határán kívül élő magyar állampolgárok szavazati jogot kapnak, bajba kerül Európa. Na és most van az, hogy sírjak, avagy nevessek?
A gondom ugyanis többrétű. Elsősorban az a gondom, hogy a Szlovák Köztársaság ad ki szlovák állampolgárságot azoknak, akik ezt igénylik, miközben azoktól, akiknek ez alanyi jogon jár, de valamelyik más ország állampolgárságát megkapják, arról le kell mondaniuk. Már eleve a törvény gyomorforgató, ők el akarják venni, mivel meg akarják büntetni a magyarokat, hogy ahhoz az országhoz akarnak tarozni, ahova egyébként tartoznának, ha a történelem nem ilyen kegyetlenül bánik el Magyarországgal. A gond persze ezzel az is, hogy azt már nem veszi észre senki, hogy elsősorban a külföldön élő szlovák nemzetiségű (volt) szlovák állampolgárokkal szúrtak ki, egyébként titkon remélem, hogy ők éppen Fico-Slota szavazók voltak. A szlovák politikusokkal (most gondolok itt a mai szlovák parlament összes képviselőjére és a kormány tagjaira, párt és nemzetiségi hovatartozás nélkül), hogy a rossz döntéseket nagyon nehezen írják felül, nagyon nehéz az út addig, hogy ezeket eltörüljék, vagy olyan megoldást találjanak, ami nem nevezhető félmegoldásnak, és mondjuk az érintettek, akiket hátrányos helyzetbe hoztak sikerként könyveljék el. Itt van erre példaként a nyelvtörvény ügye, de ezzel most nem szeretnék foglalkozni, csupán annyit emelek ki, ebben az esetben is egy olyan félmegoldás született, amivel csak szóban elégedett néhány politikus, legalábbis remélem, hogy szívük mélyén érzik, nem született jó megoldás.
De hadd térjek vissza a kettős állampolgárság ügyéhez. A dolog ott érdekes, hogy a félelem, vagy inkább a fóbia, ami a szlovákokban lakozik (talán jogosan) ismét felülkeveredett és megfelelő mértékű nacionalizmussal, a józan ész határait átlépve, ismét a kollektív bűnösség elvét alapul véve született egy törvény. Amely szerint, ha valaki felveszi más (magyar) ország állampolgárságát, elveszíti a szlovákot, a dolog persze nem ilyen egyszerű, hiszen az ország alkotmánya szerint, csak attól vehető el a Szlovák Köztársaság állampolgársága, ha arról lemond valaki, bár az alkotmány azt is jelzi, a részleteket törvény szabályozza majd, nos a törvény alkotói a dolgot úgy oldották meg, aki bejelenti, megkapta más ország állampolgárságát, kap egy levelet, melyben felszólítják írjon alá egy nyilatkozatot, melyben lemond a szlovák állampolgárságról. De hogy a történet itt ne érjen véget, ha valaki ezt elutasítja, is elvszik, sőt talán még büntetést is kap, és a folytatást, illetve az eljárás módját a továbbiakban nem ismerjük, de ha jól veszem észre maguk a hivatalok sem. Gubík László ügye kapcsán is inkább újságokon keresztüli üzengetés zajlik, ami egyértelmű utalás arra, nem tudják a hivatalnokok, de még a minisztérium sem, hogy mit kell lépniük.
A dolog kettősége pedig abból fakad, hogy a határon túl élő szlovákoknak a szlovák állam szíves örömest ad állampolgárságot, de nyilvánvalóan fel lennének háborodva, ha ezért elvennék az "eredeti" állampolgárságukat, amit persze én meg is értenék, csak hát azt is elvárnám, hogy ők is értsék meg a mi és Magyarország helyzetét. De amíg a félelem az úr, addig a józan ész messzire kerüli polgártársainkat (illetve az általuk választott politikusokét).
A dolog másik oldala a választójog, az európai államok zömében a választójogot, a passzívat és az aktívat egyaránt, nem lakhelyhez, hanem állampolgársághoz kötik, míg Magyarországon eddig számomra érthetetlen okok miatt, valószínűleg a magyar választójogi törvény bonyolultsága miatt, állandó lakhelyhez kötötték a választójogot. Most ezen szeretnének változtatni, amit sajnálatos módon maguk a magyar politikusok is rosszul kommunikálnak. Azt gondolom, ha nem akarják borzolni a szlovák politikusok kedélyeit és pozitív irányba akarják terelni a szlovákok viszonyát az itt élő magyarok és Magyarország felé, a kommunikáción kell változtatni, legalábbis ebben a kérdésben. Ugyanis különbség van abban, hogy a határon túli magyaroknak akarnak választójogot adni, és az között, hogy a magyar állampolgároknak. Ezzel ugyanis azoknak is visszaad(ják)nák a választójogot, akik magyar állampolgárokként születtek, csak valamilyen oknál fogva Magyarország területén nincsen állandó bejegyzett lakhelyük. Szlovákiában az összes szlovák állampolgár szavazhat, nem kötik állandó lakhelyhez ezt a jogot. Sőt, a szlovák pártok kampányaikkal általában őket is megszólítják.
A szlovák politikusoktól persze a kettős mércét és a riogatást megszoktuk, nem is meglepő már, ha ez történik, és sok esetben a szlovákiai magyarok már észre sem veszik, a szlovákok meg nem is akarják észrevenni, pedig ha tisztán látnánk/látnának dolgokat eleve más lenne a dolgokhoz az emberek hozzáállása. Amíg a félelem és a magyar fóbia diktál, addig csak riogatás lesz és magyar kártya., pedig tudjuk, ennek az országnak nem ez a legfőbb problémája, csak észre kellene már venni.