Szeretném itt is megköszönni mindenkinek az MKP-ra leadott szavazatokat, és a karikákat, amiket kaptam. Sajnos, nem sikerült a bejutás, amitől bevallom szomorú vagyok, de sok biztatást kapok,kap a párt, hogy ne adjuk fel, így nem adjuk fel.

Ugyan a Beszéljük meg! programok már véget értek, de még nem írtam meg érzéseimet ezzel kapocslatban.

Ismét rendkívül komoly kihívás előtt áll magyar nemzeti közösségünk. Egyetlen felvidéki magyar számára sem lehet közömbös, hogy hány olyan képviselőnk lesz Szlovákia parlamentjében, aki bölcsen és határozottan dolgozik és küzd jogbiztonságunkért valamint szem előtt tartja közösségünk életszínvonalának javítását, szociális és gazdasági felemelkedését. Egyúttal céltudatosan cselekszik régióink fejlesztéséért és az unió nyújtotta lehetőségek maximális kihasználásáért.

Akik ismernek tudják, hogy nagyon sok ún. közművelődési előadásra járok, de ritkaság számba megy, hogy szlovák nyelven szervezett előadásra látogassak, azonban december 13-án, Luca napján gondolkodás nélkül mentem el egy beszélgetésre.

Egy nagyon szép hétvége van mögöttem.

November 26-án tartotta meg az ICS a közgyűlését, kovácspatakon, mikor felhajtottam a hotelhez, ismét a régi emlékek törtek rám, mégpedig az 1997 nyarán ott töltött napok, amikor is a Pro Minoritate Alapítvány meghívására érkeztünk páran egy általuk szervezett rendezvényre. Ennek a folytatása volt a később a madarászi szabadegyetem, mely sok mindenkinek még most is a miniszterelnöki találkozót juttatja eszébe.

Vasárnap, november 13-án volt a magyar nyelv napja. Ezen a napon részt vettem Szencen az MKP lakossági fórumán. Duray Rezső elnök út kérésére röviden megemlékeztem erről a napról.
Szóról szóra nem tudom leírni, amit ott elmondtam.. de a gondolatisága miatt és az emléknap iránti tiszteletem miatt, megpróbálom leírni az elhangzottakat.
Johann Gottfried Herder szerint: "Van a népnek kedvesebb valamije, mint a nyelve? Benne él egész gondolatvilága, múltja története, hite, életalapja, egész szíve, lelke."

A kedves látogató valószínűleg érzékelte, hogy az utóbbi időben csupán cikkeket tettem fel, a dolog nem teljesen szándékos volt, minden nap elhatároztam, ha lesz 5 perc időm, akkor írok a naplómba pár sort.

Múlthéten egy előadáson voltam a kettős állampolgárságról, ahol a kettős állampolgárság visszaállítását követelő petíciós bizottság két tagja, Berényi József és Boldoghy Olivér, beszélgetett az érdeklődőkkel, többször elhangzott a szlovák politika kettőssége. Ma pedig azt olvasom, Slota riogat, amennyiben a Magyarország határán kívül élő magyar állampolgárok szavazati jogot kapnak, bajba kerül Európa. Na és most van az, hogy sírjak, avagy nevessek?

Legszívesebben azzal kezdeném írásomat, hogy a szlovák kormány ismét hülyéskedik velünk, csak sajnos ezt már annak sem vehetem.
Az 50 körzeti hoivatalból 4-et szeretnének megszüntetni, ebből 3 a magyarok által is lakott régiókat érint, és kettő pedig Pozsony megyét.
A szenci hivatalt már nem először próbáljuk megmenteni, ezúttal aláírásgyűjtéssel.