Ma ülésezik először a szlovák parlament, melynek tagjai június 12-én választották meg a polgárok - azt kell mondanom, én sajnos nem, mert az én szavazatom elveszett, de ha bárki azt gondolja, hogy bánom, hogy a pártomra adtam szavazatomat, akkor téved. Még mindig azt gondolom, hogy a mi programunk választó barát volt, mert sok olyan tézis került be a programpontok közé, amelyik az országot előre vinné, illetve a választók is fontosnak tartanák, hogy úgy legyen, de erre már nem térek ki, mert sajnálatos módon értelmét vesztette.

Tudom, hogy már régen vége a kampánynak, de egy embernek még nem köszöntem meg a segítséget, amit a kampány alatt nyújtott, és remélem, azt fogja mondani, hogy nem szívesen. :)
Mivel sok a figyelmetlen sofőr az utakon (nem én voltam az), ezért kölcsön kocsira volt szükségem és Vadkerti Péter volt olyan rendes, hogy kölcsön adta az autóját. Köszönöm szépen!
Hiszen nélküle sok helyre nem tudtam volna eljutni.

Minden kedves olvasótól, aki kíváncsi lett volna a véleményemre valamilyen kérdésben, amire talán számított, elnézést kérek, olyan lett a naplóm, mintha elhallgattam volna, de ígérem, nem teszem.
Történnek események, de nem lényeges mindenről beszámolni, nem tudom, hány embert érdekelne, mi is történt egy-egy elnökségi ülésen...

A szomorúság, mely még mindig itt van mindannyiunk szívében, mind az mellett, hogy az eszünk tudja, az előrelépés szükséges és jó úton haladunk, még több kérdés foglalkoztatja az eszemet és a lelkemet egyaránt.

Tegnap húgom, akinek úgy jobban tetszik, ikertestvérem, kapott egy érdekes telefonhívást, Reiter István hegedűművésztől, aki azt mondta, pozitívan kell gondolkodni, sokat mosolyogni, őket, zenészeket is miden nap éri kudarc, ezért táplálkoznak egy-egy sikerből sokáig. Nos mi is egy zenekar vagyunk, és volt és lesz sikerünk.

Még mindig várom, hátha felébredek egy rossz álomból. Sokan vádolnak, hogy első haragomban, meggondolatlanságomban mondok, írok politikusokról olyan véleményt, amilyet, holott, aki ismer az tudja, hogy ezekről a politikusokról már akkor is így gondolkoztam, amikor egy pártban voltunk. Nem haragomban, csalódottságomban gondolom.
Aki jelen volt a lakossági fórumokon, melyeken részt vettem azok tudják, egy szóval sem szóltam ellenére senkinek, a párt pozitív dolgairól beszéltem.

Sok a kérdésem, sok mindent nem értek, pl. azokat az adatokat, amiket most olvasok a statisztikai hivatal honlapján. Vajon mit várnak a választók Bugár Béla pártjától? Azokban a falukban, ahol nem is járt, még a pártja sem, vajon, miért szavaztak rá, mit gondolnak, hogy honnan fogja tudni a Most mik az emberek igényei? Mert azt hiszem meghallgatni senkit nem fognak, mert ha el sem mentek közéjük a kampányban, most sem fognak. Mert!!! ha a kampányban nem kíváncsiak az emberekre, akkor később mennyire lesznek?!

Tegnap volt az utolsó lakossági fórumunk, és azt kell mondanom, talán ez sikerült a legjobb hangulatúra, köszönet ezért Rigó Mónikának.

A tegnapi napon Szemetre látogattunk, mind a 4 jelölt a járásunkból ott tudott lenni, és Bognár László énekével szórakoztatta a közönséget. Dostál Rita köszöntött mindenkit, majd átadta nekünk a szót. Duray rezsó bevezetője után, Kollár Laci, majd én, utánam Pomichal István és Bárdos Gyula következtek, hogy aztán ismét Bognár László, újfalusi és magyarbéli kántor énekeljen. És most is elhangzott a Nemzeti dal és a szabadnak születtél, és ismét éreztük, itt vagyunk otthon, itt a helyünk.

Miután végig járjuk a falukat, községeket, így került sor egy lakossági fórumra Dunaújfalun is. Kedden, 8-án Kosáry Judit és Szabolcs nagy sikert arattak énekükkel. A közönség nagy szeretettel fogadta Jutkát, hiszen ismerik a TV-ből, és kérdezgették tőle, hova valósi, majd vele énekelték a dalokat. Kosáry Szabolcs is hozta a formáját és gyönyörűen énekelt, a hallgatóság annyira élvezte a zenéjét, hogy majdnem elfelejtette a dal szövegét, Szabolcsnak még hozzá kell szoknia a sikerhez.