A szomorúság, mely még mindig itt van mindannyiunk szívében, mind az mellett, hogy az eszünk tudja, az előrelépés szükséges és jó úton haladunk, még több kérdés foglalkoztatja az eszemet és a lelkemet egyaránt.

Olvasom a híreket, mely szerint Fico kivár, mármint addig "próbál" kormányt" alakítani, amíg arra Gašparovičtól időt kapott, ami azt jelenti jó néhány napig ebben az országban nem történik semmi, ami gazdaságilag és politikailag sem jó egy államnak. És a válságos időkben ez főleg a gazdaságnak nem tesz jót. A még mostani ellenzékkel vagdossák egymáshoz a sarat, ki tehet majd arról, hogy nem "adunk kölcsönt Görögországnak", mellyel az eurozóna stabilitását veszélyeztetjük, mondja Fico. És nyilvánvaló, hogy ha nem segítünk akkor Szlovákia sem számíthat majd segítségre, de talán el kellene gondolkozni azon, hogy Fico miért hajtogatja ezt, talán már tud valamit a gazdasági helyzetünkről, amit más nem, azaz, hogy talán már most rászorulnánk mi is a segélyre. Nem azt akarom mondani, hogy adjuk pénzt egy államnak, amely önmaga is tehet a helyzetéről, mert nyilvánvaló, hogy mi sem állunk olyan fényesen gazdaságilag, hogy még erre is futná.

Nos, nem is erről akartam írni, inkább arról, hogy szomorúan hallom, olvasom a híreket, nem elég, hogy mi nem jutottunk be, de még a jobboldali erők sem bírnak "normálisan" megegyezni.
Ma reggel olvastam bele a hírekbe, melyek szerint Sulik nem enged, legalizálni szeretné a marihuánát, erről egy cikk jut eszembe, melyet nemrégiben olvastam, hogy a lekéri pszichiátriai intézetben az egyik dolgozó, férfi létére az év nővérkéje második helyezettje lett. A cikkben arról beszél, hogy sok marihuánát szívó betegük is volt, akik közül sokan, maradandóan sérültek pszichikailag, és az egész életükben skizofrének lesznek, vagy más sárüléssel kell majd élniük. Nos ilyen indíttatással az amúgy is romokban heverő egészségügynek olyan plusz feladatokat kell majd ellátnia, amit előre nem tudunk meghatározni, hiszen a drogok legalizálásával (mert a marihuana igenis az, és utána majd jöhet a többi) alapot adunk annak, hogy a fiatalok, és a kevésbé fiatalok is merészebben nyúljanak a drogokhoz.
Ebbe a tézisbe, hiába mondja Sulík, a SAS elnöke, hogy több százezren talán ezért szavaztak a pártjára, hát én meg remélem, hogy nem ezért.

Tovább olvasom a híreket, mely szerint Figeľék javaslata a vatikáni szerződés elfogadásáról sem nyerte el mindenki tetszését, és ezt persze vártuk is, hogy így lesz, de ez megint egy akkora falat, amelyet nehéz lesz kompromisszummal megoldani, és tudjuk, hogy négy éve ez miatt volt előrehozott parlamenti választás, a KDH ehhez a ponthoz ragaszkodik, igazság szerint még meg is tudom érteni őket, ki legyen az, aki ilyenekhez ragaszkodik, ha nem egy keresztény párt.

Még tovább olvasom a híreket, Sulíkék megszüntetnék a miniszterelnök-helyettesei posztot. Ő hozzá tartoznak az emberi jogok, nagy hiba. Véleményem szerint egy ilyen országban, mint a miénk, erre nagyon is nagy szükség van. Vegyük csak, hogy mennyi jogsérelem éri a kisebbségeket, már törvénykezési szinten is, és mennyi akkor az a sérelem, amiről nem is tudunk, hiszen az emberek maguk szégyellik, ha őket diszkriminálják, megsértik, nem merik bevallani, mert úgy gondolják, ebből csak nekik lehet bajuk. Bugár természetesen ragaszkodik a poszthoz, hisz azt a MOST-ot illetné, ragaszkodjon is, ha már most a MOST pártot akarják "megrövidíteni", amikor még nem is állt fel a kormány, sőt még a tárgyalásokra sincsen hivatalos megbízatásuk, akkor mi lesz később?

Aggódom, nemcsak a magyarság miatt, az ország miatt is, mert ugyan annak a pártnak vagyok és maradok a tagja, amely egyesek szerint radikalizálódott (szerintem nem, amit sokan a fejünkhöz is vágnak), nekem igenis fontos, hogy mi történik azon a földön, ahol születtem, ahol bizonyíthatóan 500 éve itt vannak az őseim, nem délebbről jöttek, nem is északabbról, itt éltek, csakis itt.