Minden kedves olvasótól, aki kíváncsi lett volna a véleményemre valamilyen kérdésben, amire talán számított, elnézést kérek, olyan lett a naplóm, mintha elhallgattam volna, de ígérem, nem teszem.
Történnek események, de nem lényeges mindenről beszámolni, nem tudom, hány embert érdekelne, mi is történt egy-egy elnökségi ülésen...
Annak idején megígértem, hogy olvasás élményt is írok majd naplómnak, ha jól emlékszem hétfőn Csilla megvette Ablonczy Balázs új, Trianonról szóló könyvét, amely a legendákat gyűjti össze, és azt is kutatja, miért nem tudunk túllépni ezen az eseményen, illetve azt is, milyen a politika hozzáállása a kérdéshez. Miután tudjuk, hogy a társadalom és életünk nagy része átpolitizált, azt is mondhatjuk még a sport is az, én ezt nem panaszolom, nem is emberi hiányosságként rovom fel, mert akkor magam ellen beszélnék, ez egy tény. Így tény az is, hogy szinte minden történelmi kérdés is átpolitizált, illetve tájainkon majdnem mindenből nemzetiségi kérdést is csinálunk. Ami talán szintén természetes. De hogy tényleg annak kell-e lennie, azt őszintén szólva nem is tudom eldönteni, természetesnek tűnik, hiszen ebben nőttünk fel, és mindenhonnan ez árad felénk, és ha van is olyan, aki változtatni akar, vagy szeretne ezen, nem igazán teszik ezt meg, vagy aztán az a visszájára sül el. Szóval úgy tűnik minden marad a régiben, egyet nem szabadna hagynunk, hogy a politika miatt haragudjunk egymásra, nem emlékszem olyanra, hogy valakire is valaha megharagudtam volna azért, mert más nézeten van, mint én. És most sokszor azt érzem, hogyha valamit kimondok, mert azt gondolom, érzem, hogy szerintem az a helyes nézőpont, jónak tartok egy cikket, és ajánlom (mert a facebookon ez a szokás), vannak olyanok, aki megsértődnek, holott nem kellene, hiszen nekem jogom van jónak találni cikket, írást, könyvet, gondolatot. Másnak meg nyilván joga van azt rossznak találni, helytelennek.
Amit mondani akartam, ahogy olvasom a könyvet, és ahogyan szerzője cáfol meg pár legendát, mely zömének van némi alapja, de a végkövetkeztetésbe valami hiba csúszott, ez is eszembe jutott, milyen sokszor esik hiba végkövetkeztetésekbe, feleslegesen.
Ha végig olvastam a könyvet, talán más "olvasásélményt" osztok meg Veled, kedves olvasó. Bár tudom, magában egy könyv elolvasása nemcsak annyit jelent az embernek, amit ott elolvas,hanem a saját tapasztalása és gondolatmenete is benne van.