Akik ismernek tudják, hogy nagyon sok ún. közművelődési előadásra járok, de ritkaság számba megy, hogy szlovák nyelven szervezett előadásra látogassak, azonban december 13-án, Luca napján gondolkodás nélkül mentem el egy beszélgetésre.
A rendezvény Dunaújfalun a Reštaurácia Dedinka elnevezésű étteremben volt, ahol többször is volt már különböző összejövetel. Az aznapi programban Dunaújfalu egy szülöttjét látták vendégül. Revická (szül.: Horváth) Gabriella számomra legértékesebb műve nyilvánvalóan a Szlovákiát bemutató kis könyvecske, hiszen ezzel még az üzletekben is gyakran találkoztam. A füzetecske néhány kiválasztott települést mutat be, de több kép található kicsi eldugott templomokról, kápolnákról, és olyan helyekről, ahova igazán megéri ellátogatni, de kevesen tudnak létezéséről. A kis könyv személy szerint nekem azért is tetszik, mert a dunaújfalusi kápolna képe is szerepel benne. Nem beképzeltségből, félreértés ne essék, csupán azért, mert a mi Árpád-kori kápolnánkat nagyon kevés kiadványban találhatjuk meg, inkább azt kellene mondanom, hogy elvétve akad néhány, amelyben szerepel, pedig ősi - Árpád-kori, és csodálatosan szép.
a hölgy egyébként az a típus, aki beszédével magával ragadja a hallagatót. Nem tudom, ilyen stílusban írja regényeit, melyekről egyébként nagy szeretettel beszél, és saját életéből kölcsönöz hozzá anyagot. Talán megérné magyarra is lefordítani műveit.
Míg Gabika mesélt a könyveiről, az életéről, az élményeiről, addig Jančárová Mónika karácsonyi díszeket készített. Amelyek csodálatosak, vettem is tőle pár darabot, hiszen ilyeneket én nem tudok csinálni.
Az étterem tulajdonosa egyébként a jövőben nekem is szán feladatot, de erről talán majd akkor. :)