Az egyik kereskedelmi rádiónak adott telefonos interjújában Ivan Mikloš miniszter megdöbbentő módon a vállalkozókat ketté osztotta. Az ő besorolása szerint: vannak igazi és nem igazi vállalkozók. Gondolkoztam, hogy az igazi, lehet-e az, aki önként vállalta, hogy magánvállalkozóként keresi a kenyerét, és a nem igazi pedig az lehet-e, aki kényszerből lett vállalkozó. Mikloš miniszter a vállalkozók egy részét az interjúban művállalkozóknak nevezte. A miniszter úr valószínűleg keveset jár az emberek közé, és olyanok közé, akiknek kényszerből kellett kiváltani az iparengedélyét, mivel csak így talált munkát. És ezek az emberek most majd visszaadják a „zsivnosztyot”, és tovább éldegélik életüket a feketemunka piacán, miközben bejelentkeznek a szociális hivatalba munkanélkülinek. Azzal, hogy megszüntetik az ún. 40 százalékos csomagot, amely után automatikusan nem kell adóznia a vállalkozónak, illetve ezt az összeget a létminimum összegében határozzák meg, senkinek nem segít. Hiszen sok esetben ez azt jelenti majd, hogy azok a vállalkozók, akik „lusták” voltak könyvelést vezetni, most majd könyvelnek, és az adóból leírható tételeket le fogják írni, hogy ne kelljen olyan magas adót fizetni, nem azért, mert nem akarnak, hanem azért, mert akkor esetleg nem tudják eltartani családjukat.

A kormány csökkenti a járulékterheket, hirdetik mindenhol, miközben elmondják azt is, mennyit spórolnak majd ezzel a vállalkozók, de azt már elfelejtik elmondani, hogy a járulékokra befizetett összeg nem csökkenti a vállalkozó bevételét, ezért gyakorlatilag ebből az összegből is kell adóznia, ami viszont szintén növeli a kiadásokat. Nem értem miért kell azt a látszatot kelteni, hogy a kisvállalkozók gazemberek, akiknek semmi nem fontos, csak a saját maguk meggazdagodása, és miért kell róluk azt feltételezni, hogy csalnak, miközben azt sem értem, miért kell olyan törvényeket hozni, amelyek megnehezítik az emberek életét. Az sem világos számomra, amit szintén ebből az interjúból tudtam meg, hogy miért kell erkölcstelenné kinyilvánítani azokat a munkavállalókat, akik nem rendes munkaszerződést kötnek munkaadójukkal, sok esetben nincsen más választása, mert rendes munkaszerződést a munkaadó nem ad. De ennek az országnak a kormánya eldöntötte, az ilyen dolgozókat meg kell büntetni, és azt a kevés fizetést is el kell tőlük venni, amit nagy nehezen megkeresnek. Veszélyes politikát folytat a kormány, nem a munkaerőpiac fejlődését és a vállalkozói közeg javítását segítik elő, hanem pontosan az ellenkezőjét. Ezek az emberek „jobb híján” felmondanak, hiszen minek dolgozzanak, ha semmijük sem marad, szociális segélyért folyamodnak majd, és amennyiben találnak olyan embert, aki hajlandó feketén is alkalmazni dolgozókat, elvállalják a munkát.