Ma kiállítás megnyitón jártam, a pozsonyi Csemadokban megnyílt az Arcok és sorsok kiállítás, melynek anyagát Csete Örs fényképezte. A megnyitón Ladányi Lajos, aki a kiállítás felvidéki szervezője, elmondta, azért fontos neki, hogy a Zoboralján kívül itt is bemutassák a képeket, mert az Erdélyben készült képeken olyan magyarok szerepelnek, aki az utolsó magyarok, legalábbis azokon a településeken, ahol a képek készültek, és sajnálatos módon ezek a képek, akár a Zoboralja néhány falujában is készülhettek volna. Ami sajnos a Szenci járás falvaira is jellemző lesz lassan. Reményeim szerint, ez nem fog bekövetkezni.
A kiállításra egyébként "rossz vendégeként" érkeztem, az egészről csak annyit tudtam, hogy a a Zoboralja Kht. szervezi, és tudtam, hogy a Zoboraljáról is többen érkeznek, ezért igazából miattuk mentem a megnyitóra, hiszen régen találkoztam azokkal az emberekkel, akik kellemessé tették azt az 5 évet, amit Nyitrán töltöttem. Persze nem minden magyar diák, egyetemista jár az ún. magyar házba, de én megtettem, hiszen érdekeltek azok az előadások, amiket szerveztek, és utána már jött, hogy amiben tudtam, részt vettem. Köszönöm az 5 évet, amit kellemessé tettek a nyitrai magyar ház dolgozói és azok az emberek, aki oda jártak, és ma nosztalgiáztam: a zoboralji kalács és túrós lepény most is fantasztikus volt.