Március 15-én Pozsonyban a Petőfi szobornál ünnepelnek a környék magyarjai. A mai ünnepségen Jégh Izabella bevezetője után a somorjai Híd vegyes kar énekelt, majd Duka Zólyomi Árpád mondott ünnepi beszédet. Az ünnepséget Bognár László tette meghittebbé a Nemzeti dal eléneklésével.

A koszorúzás szerencsére idén is incidensek nélkül zajlott, az ünnepségen mindenki átélte a magyarságunk minden pozitívumát. Éreztük, hogy a Felvidéken jó magyarnak lenni, hiszen Petőfi Sándor szellemisége itt maradt közöttünk, ezt az érzést Bognár László énekével még inkább segített átélni.

Emlékszem rá, mikor még "kicsik" voltunk és a ligetfalusi parkban volt a szobor, volt olyan év, amikor mi mentünk ki letakarítani, hogy méltóan várjon minket az ünnepségre. Amióta a szobor a Medikus-kertben van már nem kell letakarítani a szobrot és talpazatát, de sérülések így is érik Petőfi Sándort és múzsáját (feleségét), most is hiányzik kardjának egy része. Körülbelül két héttel ezelőtt Csillával (húgommal) elsétáltunk megnézni Radnai Béla szobrász alkotását, minden rendben van-e, felfedeztük, hogy a kard - ismét - hiányos, fel is hívtuk Duka Zólyomi Árpádot, a Petőfi Emlékbizottság elnökét, hogy meg kell csináltatni, ígéretet is kapott rá, hogy minden rendben lesz, múlthéten csütörtökön ugyanilyen állapotban találtam a Petőfi szobrot, mint ma, hiányosan, ez kicsit szomorkássá tette az ünnepet.

Radnai szobra egyébként hozzászokott a hányattatásokhoz, 1911-ben emeltették a pozsonyi polgárok, németek, magyarok és szlovákok egyaránt hozzájárultak a felállítás költségeihez. Az első világháború után bedeszkázták, majd szétszedték és csak az 1950-es évek elején állították fel a Duna partján, a ligetfalusi parkban, ahol évekig csodálatosan szép parkban volt, de kitéve az "elhagyatottságnak" hiszen egy nem túl feltűnő helyen a szlovák nacionalisták büntetlenül rongálgatták a szobrot. Megnyugvást hozott, amikor sikerült behozni a városba, a Medikus-kertbe, ahol legnagyobb sajnálatunkra szintén gyakran érik "balesetek" a szobrot, főleg a kardot.
Csak abban bízhatunk, hogy egyszer Petőfi szobra is nyugalomra talál, mert az talán azt is jelentené, hogy a magyarság megnyugodhat, nem fenyegeti veszély, hiszen ma Duka Zólyomi Árpád is elmondta, a szobor kálváriája a felvidéki magyarság kálváriája is.