Megint elhanyagoltam a naplómat, de hát ezúttal van kifogásom, elkaptam valamilyen vírust és ez ágynak döntött. Már kapocs Táborba úgy mentem, hogy kicsit rosszul éreztem magam, de bíztam benne, hogy a betegség azért elkerül, hát nem így történt. Pénteken Párkányon keresztül érkeztem meg a Méhecske panzióba, mert elmentem Andiért, utána meglátogattam Valikát Visken, majd visszatértem a panzióba, ahova lassanként érkeztek az emberek. Az este vendégei is megérkeztek, Farkas Iván és Szigeti László személyében, akik a megnyitón Nagy Péterrel a hogyan "továbbot" ecsetelték, aminek egy részéről lemaradtam, mert kijött hozzánk a kolléganőm családjával Ipolyságról egy kis meglepetéssel. (Mivel szülinapos voltam)
A tábor a beszélgetés után a borkóstoló helyett bulival folytatódott (én nagyon sajnáltam, hogy a borkóstoló elmaradt), nekem meg elment a hangom, bár én nem énekeltem, de a zajban hangosabban kellett beszélni, és úgy látszik a vírus a hangszálaimat sem kímélte. Másnap a táborozók meglátogattak a mézüzemet, amit én kihagytam, ugyanis sem a mézet nem szeretem, sem a méheket (még akkor is iszonyat fog el tőlük, ha tudom, hogy nem voltak a közelben). A délelőtt Balla Mihályt vártuk Magyarországról, aki a Fidesz külügyi kabinettjének vezetője, majd megérkezett Berényi József, Farkas Iván és Bárdos Gyula is. Az előadáson sok minden elhangzott, néhány dologgal nem is tudok egyetérteni, majd erre még kitérek. Először Balla Mihály a magyar külpolitika prioritásairól beszélt, nem lepődtünk meg, hogy az elsődleges szempont, hogy a magyarok által lakott szomszédos országokkal szeretnének jó viszont kialakítani. Berényi József is elmondta, hogyan alakult a szlovák diplomáciában a fontossági sorrend, elhangzott az a tény is, hogy Szlovákia minket nemzetpolitikailag veszélyesnek tart. De mondjam mi nem tetszett, felmerült az asszimiláció kérdése is, illetve a demográfiai válság kérdése is. Balla Mihály pedig tett egy félreérthető bejelentést: nem gond, ha valaki nem magyar iskolába jár, ha megmarad az identitása és mondjuk Mikszáthot olvas. Kérdem én: melyik középiskolás olvas önszántából Mikszáthot? (Nyilván, ha van kivétel, tiszteletem annak a diáknak.) A mondás szerint, ilyen állat pedig nincsen, nos sajnos, erre a jelenségre is igaz ez. Balla Mihályt utána diplomatikusan arra kértük, segítse a Beiratkozási Körutat a magyar kormány, illetve próbálja segíteni, mert ha a magyar gyerekek nem kerülnek magyar iskolába, elveszünk. Elhiszem, hogy a magyarországiak erre a problematikára környezetüknél fogva másként tekintenek, de tény: nem megkerülhető ez a kérdés, azok a gyerekek, akik szlovák iskolába kezdik meg tanulmányaikat, nagyon nehezen, vagy sehogyan sem, tudják megőrizni magyar identitásukat és az asszimiláció esetükben -szinte- megkerülhetetlen.
A délután folyamán még leültünk az ICs és az MKP jövőjéről beszélgetni, amíg a többiek pihentek. Majd az érdeklődők meghallgattak egy előadást a palócokról, amit én kihagytam, mivel azt javasolták, hogy aki kezdi magát betegnek érezni, az menjen szaunázni.
Este a magyarországi ifjúsági szervezetek jelenlévő képviselőivel "kerekasztal beszélgettünk", vagyis én futkostam, a beszélgetés és az elszámolás között csak nehezen tudtam választani. De megment mind a kettő.
Vasárnap hazaindultunk... hétfői folytatás: Napló az Elnökök Tanácsáról