Miután tagja lettem az MKP elnökségének, az MKP elnökök tanácsának is tagjává váltam. Ezért hétfőn (szeptember 13-án) felkerekedtem az MKP-ba, de már hamarabb, mivel egy interjút is kellett adnom, a Kapocs Táborról. Elmondtam (és most itt írom, bár a Kapocsról már beszámoltam naplómban), hogy érzéseim szerint az MKP-t a fiatalok nem hagyták el, a táborban ugyanis a kerekasztal beszélgetésben elhangzott, hogy a fiatalok ezt a pártot szeretik, mert közösségnek érzik, és annak ellenére, hogy néhány ICs tag még nem töltötte be a 18-ik életévét úgy érzi, hogy az MKP tudta/tudja hitelesen képviselni a magyarság érdekeit ebben az országban. Az interjú után lementem a tanácskozásra. A beszélgetés közepébe csöppentem, sajnálom, hogy lekéstem az elejét. Egy régi problémánk megtárgyalása folyt, hogyan bekerülni a szlovákiai magyar sajtóorgánumok némelyikébe. Az MKP-t ugyanis nagyon kevésszer szerepelteti mind a Pátria Rádió, mind az Új Szó. Az ülésen a régiók képviselői elmondták, hol tartanak a felkészülésben az önkormányzati választások előtt. Néhány régió képviselői nagyon jó hírekkel érkeztek, reméljük, hogy a választások is ilyen jól sikerülnek majd.
Kedden reggel tapasztaltam, hogy a pozsonyi kórházak parkolói már reggel 7-re megtelnek, de az ún. irgalmas kórház orvosaira nem lehet panaszunk. Nagyon kedvesek és hozzáértőek.
Mire hazaértem, nem volt hangom és lázas voltam, de azt még sikerült megtudnom, hogy a dunaszerdahelyi kórházban már nem megy olyan egyszerűen a dolgok intézése, mint nekünk ment délelőtt mamával. Aztán ágynak estem, és azóta gyógyulgatok.